LB-döntés: Nincs felmondás, ha a dolgozó keresőképtelen
A felperes orvosi kezelés alatt állt, amikor a felmondást kézbesítették számára. A perben kiderült, hogy több hónapig beteg volt, táppénzt kapott. Aztán levélben szabadságot kért, de ekkor is kezelésben részesült.
Utóbb ismét táppénzes állományban volt, majd hamarosan felgyógyult. A munkáltatója azonban időközben – amikor a táppénzről szabadságra ment – megszüntette a munkaviszonyát. A felmondásban a cég arra hivatkozott, áttekintette a forgalmát, létszámát, és az eredményesség növelése érdekében vált szükségessé az elküldése.
A munkaügyi bíróság megállapította az intézkedés jogellenességét. Kötelezte a társaságot, hogy fizesse meg az érintettnek az elmaradt jövedelmet, és elrendelte, hogy eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább őt. Ítéletének indoklásában kiemelte: a törvény nem csupán a táppénzes időszakra biztosít felmondási védettséget, hanem a keresőképtelenség teljes tartamára. Ezt az LB egyik állásfoglalása is rögzíti.
A másodfokú bíróság lényegében megerősítette az elsőfokú döntést. Egyebek között rámutatott arra: a cégtől elvárható lett volna, hogy mielőtt a felmondást kiadja, meggyőződik arról, valóban felgyógyult-e a felperes.
Az alperes az LB-hez fordult felülvizsgálatért. Arra hivatkozott, a felperes szabadságot kérő levele nem adott tájékoztatást arról, hogy még keresőképtelen. Erről köteles lett volna informálni a céget, de ezt elmulasztotta.
Az LB azonban nem találta megalapozottnak a kérelmet. Kifejtette: a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes, bár szabadságot kért, továbbra is orvosi kezelésre szorult. Kérelme mögött egyértelműen az a megfontolás állt, hogy ne kerüljön anyagi csődbe, mert lassan lejárt volna a táppénz folyósítására jogosító ideje. A felmondási védettség a keresőképtelenség teljes tartamára kiterjed – hangsúlyozta az LB.
