Kevés adatgyűjtést fogadott még akkora felháborodás, mint lassan egy évvel ezelőtt a regisztrációs jegy bevezetését. Nem véletlen, hogy az új kormány is szükségesnek érezte a rendszer felülvizsgálatát; valószínűleg nem sokan bánnák, ha az ingyen utazóknak nem kellene ezért sorban állniuk. Ám érthető az is, hogy a Fidesz ellenzéki harciassága lelohadt ezen a téren.
A módszert kritizálják, de azt ők is elismerik, hogy egy többmilliós réteg utazási szokásait érdemes figyelemmel követni.
Afelett azonban nagyvonalúan átsiklanak a regisztrációs jegy kritikusai, hogy hány százezer ember van még így is, akinek egy fillért sem kell fizetnie, hogy buszra vagy vonatra szálljon. Ráadásul ők nem a leginkább rászorulók. Azon lehet vitázni, hogy a nyugdíjasok vagy a kisgyerekek utazása legyen-e ingyenes, de a magyar közlekedés mostani pénzügyi helyzetében finoman szólva is megkérdőjelezhető, mindenképp jár-e korlátlan mennyiségű ingyenes út például a vasutasok családtagjainak.
Régi, de igaz közhely: a közlekedés a magyar államkassza számára lyukas zsák. A legszomorúbb azonban az, hogy régi és igaz lehet, mert ez mutatja, hogy egy kormányunk sem tudta rendbe tenni. Amikor Orbán Viktor bejelentette a februári megszorítások terveit, ez volt az egyetlen pont, amelynél szinte senki sem kérdőjelezte meg a gyors lépés szükségességét.
A távolsági tömegközlekedésre fordított kiadások nem csupán csökkenthetők, hanem csökkentendők. Rendszerszintű átalakítás kell – megszüntetni a vasút és a buszok párhuzamos vonalait, működő, ütemes menetrendet bevezetni, és dönteni, mely vonalakra mekkora szükség van. De egy pont után a bevételeket is növelni kell. Az pedig sokaknak fog fájni, s ezt egy politikus sem szereti. Csak reménykedhetünk, hogy a kormány mégis fel meri vállalni, hogy hozzányúl a túlzott kedvezmények rendszeréhez.
