Miben hasonlít Merkel és Kadhafi?

Pedig tévednek: mindkét politikus hatalmi törekvése felhajtja az energia árát. Az eszközök persze nagyon is eltérők, hiszen a német kancellár döntése hét ottani atomerőmű működésének felfüggesztéséről aligha vethető össze a líbiai diktátor népirtásával. Ettől azonban még tény, hogy Merkel húzása, amellyel a baden-württembergi tartományi választásokra készülve igyekszik pártja esélyeit növelni, Európában újabb lökést adhat az áram és a fosszilis fűtőanyagok jegyzésének.

Márpedig ez az, amire a válságból épp csak kikászálódó kontinensnek és a hozzá ezer szállal kötődő Magyarországnak a legkisebb szüksége volt. Mert ne legyen kétségünk, az emelkedő energiaárak, az Európai Központi Bank egyre valószínűbb kamatemelése és a nyomában visszaeső kereslet akkor is hatással lenne ránk, ha a magyar kormány igyekszik azt megállítani a határokon. Elemzések szerint az olajár további emelkedése akár fél százalékponttal is visszavetheti a magyar gazdaság növekedését, az inflációs nyomás tartóssá válása esetén pedig a Magyar Nemzeti Bank sem kerülhetné el az újabb monetáris szigorítást.

Tévednek tehát azok, akik szerint a japán földrengés másokat nem rázhat meg. Csak másképp. A pusztítás nem fizikai lökéshullámok vagy radioaktív felhők formájában érkezhet, hanem gazdasági értelemben. Abban ugyan megoszlanak a vélemények, hogy a piacok első negatív reakciója túlzott volt-e: vannak, akik már japán adósságválságot vizionálnak, vannak, akik szerint az ottani jegybank által finanszírozott újjáépítés kilökheti a gazdaságot az elhúzódó vergődésből. Az azonban már most látszik, hogy a fukusimai erőmű balesete nyomán világszerte átértékelődhet az atomenergia szerepe. Márpedig itt sem ártana a túlzott reakciók „lehűtése”.