Ez a Magyar Nemzeti Bank inflációs jelentésének is az egyik kiindulópontja, és az egyik oka annak, hogy visszavették a gazdasági növekedési kilátásokat. A már lassan klisévé vált kifejezés azonban két dolgot összemos. A belső kereslet két fő eleme a fogyasztás és a beruházás.
Hiába történt ez év januártól jelentős adókiengedés, amelytől a kormány a gazdaság élénkülését várta, alig volt érzékelhető a hatása. Lehetséges persze, hogy az adókulcscsökkentések nélkül tovább zuhant volna a hazai üzletek forgalma, ugyanakkor valószínűleg túlbecsülte a kabinet az ebből eredő növekedési többletet. Erre figyelmeztetnek a jegybanki szakértők, és a legutóbbi lakossági felmérések is arra utalnak, hogy a háztartások lényegesen óvatosabbak lettek, mint a válság előtt.
A visszafogottabb fogyasztási kedv azonban nem feltétlenül probléma. Sőt, az még nagyobb baj lenne, ha folytatódna a korábbi felelőtlen eladósodás, a fedezetlen költekezés. Az a pénz nem vész el, amit nem költ el a lakosság: egyrészt a korábbi adósságait csökkenti, másrészt pedig biztonsági tartalékot képez (sajnos utóbbi csak szűk körre jellemző).
Sokan úgy értékelik ezt, hogy a magyar vállalkozásokat lehetetlen helyzetbe hozza a korlátozott kereslet. Mindez azonban csak részben igaz, viszont rávilágít, mennyire gyengék is a hazai szereplők a nemzetközi versenyképesség terén. Ez a mélyebb oka annak, miért nem tudott még sok vállalkozás kilábalni a válságból. És arra is rámutat, hogy miért alacsony még a hazai kereslet: beruházni ugyanis még mindig alig éri meg. Csak a három nagy autógyári bővítés miatt nem zuhan tovább a beruházási volumen. A kizárólag külföldi tőkére alapozott fellendülés azonban kevés lesz a fenntartható növekedéshez hosszabb távon.
