Drasztikus változások - az ügyvezetés is felel a károkért

A 2014 márciusában életbe lépő új Ptk. drasztikusan változtat a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőire, azaz ügyvezetőire, igazgatósági tagjaira vonatkozó felelősségi szabályokon. Az új rendelkezés szerint a jövőben a vezető tisztségviselők a tisztségükkel összefüggésben külső feleknek okozott károkért a saját társaságukkal egyetemlegesen felelnek. A társaság által harmadik feleknek okozott károkért így már nem csupán a cég lesz perelhető, hanem annak vezető tisztségviselői is.

Ha például egy súlyos környezeti károkat okozó szennyezés esetén a bíróság kimondja a vállalat felelősségét a károkozásban, akkor ez könnyen annak a megállapításával fog együtt járni, hogy a vezető tisztségviselők kötelezettségszegése vezetett a káreseményhez. Az új Ptk. alapján a károsultak már nem csupán a társaság, hanem az ügyvezetést ellátó magánszemélyek ellen is érvényesíthetik az akár milliárdos összegekre rúgó kártérítési igényüket, és amennyiben a bíróság megállapítja a társaság és a vezető tisztségviselők felelősségét, a károsultak a vezető tisztségviselők magánvagyona ellen is végrehajtást indíthatnak. Mindez nyilvánvalóan jelentősen megnöveli a vezetők felelősségét, hiszen a társaságok által harmadik feleknek jogellenesen okozott károk kapcsán szinte minden esetben felvethető lesz a vezető tisztségviselők kötelezettségszegése, legyen szó környezeti károkról, a fogyasztóvédelmi szabályok, vagy a versenyjogi szabályok megsértéséről.

Az új Ptk.-t megelőzően a társaság által okozott kárért alapvetően csak a társaság volt perelhető, annak vezető tisztségviselői nem. A vezető tisztségviselőt csupán a társaság tulajdonosai – felszámolás esetében pedig a tulajdonosok helyébe lépő felszámoló – vonhatta felelősségre, erre azonban ritkán került sor a gyakorlatban. Az új Ptk. ezzel szemben a társaság és vezető tisztségviselőinek egyetemleges felelősségét főszabállyá teszi. Így kritikus kérdéssé válhat, hogy a társaság tudja-e biztosítani az ügyvezetés jogi- és pénzügyi védelmét a harmadik felek igénye ellen, többek között vezetői felelősségbiztosítás révén. Ez még az olyan szűkebb tulajdonosi körrel rendelkező társaságok esetében is fontos kérdéssé válhat, ahol az ügyvezetésnek mindeddig csak a tulajdonosok általi igényérvényesítéstől kellett tartaniuk, és ahol ez mindeddig nem tűnt igazi kockázatnak.