A korrupció természetének megértésére irányuló nézetek sokaságának elemzése arról tanúskodik, hogy ez egy összetett társadalmi jelenség, mely sokkal szélesebb, mint a korrupciós jogsértések összessége.
Minden egyes létező megközelítés (jogi, szociológiai, politológiai, gazdasági) a meglévő módszertani eszközeire támaszkodva, a tanulmányozott jelenségnél fontos jellemzőket állapít meg, melyeket azonban nem vesznek figyelembe más megközelítések. Ezek egyesítése lehetővé teszi, hogy a korrupciót mint társadalmi kapcsolatok rendszerét vizsgáljuk, melyre jellemző a jogalanyok aszociális orientációja, továbbá mely a közforrások jogellenes saját érdekű, öncélú felhasználásában nyilvánulnak meg.
Az ilyen rendszer megléte természetesen ellenállást vált ki a társadalom és az állam részéről.
A társadalmi élet különböző területein széleskörűen elterjedt korrupciós jelenségek szintén megfelelő reakciót követelnek erre a veszélyes jelenségre az állam és a társadalom részéről politikai szinten.
Mivel a korrupció szociális jelenség, ezért a korrupcióellenes harc nem merülhet ki kizárólag büntetőjogi intézkedésekben. A büntetőjog konkrét személyek felelősségre vonását irányozza elő korrupciós bűncselekmények elkövetése esetén, azonban a korrupció egy rendszer és megelőzéséhez szükséges nem csak a jogi, hanem a politikai, a gazdasági, a szervezeti és ideológiai összetevő is. Az ilyen megközelítés kizárja a „harc” fogalmát, mivel ez nem megtorló módszerek összessége, ezért inkább a korrupcióellenes politika meghatározás illik rá.
A legelterjedtebb korrupcióellenes stratégiák a világon ún. korrupcióellenes „háborús” stratégia és a korrupció okainak rendszeres felszámolására irányuló stratégia.
Az antikorrupciós tevékenység területén az első megközelítés példájaként említhetjük Kínát és Olaszországot. Mindkét ország szó szerinti értelemben régi bürokratikus hagyományokkal rendelkeznek, jellemző a hatalommal való visszaélés és vesztegetés. Ez ahhoz vezetett, hogy a XX. század második felében az ilyen gyakorlatok agresszív gyökeres eltávolítása igazi vérontáshoz vezetett.
Kína esetében a 80-as évektől kezdve a korrupciós nyomozások 4 hulláma futott végig az országon, melyek eredményeként, több, mint 118 ezer személyt ítéltek el. Hozzá kell még tenni, hogy az eszközök hűtlen kezeléséért több mint 50 ezer jüan értékben a Kínai Népköztársaságban akkor a büntetés 7 év szabadságvesztéstől a lelövetésig terjedt.
Körülbelül ugyanabban a periódusban Olaszországban mérgesült el a harc a maffia struktúráival szemben, mely eddig nem látott befolyásra tett szert a társadalmi élet minden területén egészen a belpolitikáig. A tiszta kezek művelet eredményeként, mely 1992-ben indult, bíróság elé állítottak sok bűnszervezeti tagot és az azokkal kapcsolatban álló tisztviselőket, melynek eredményeként a maffia erőszakot alkalmazott és a jogvédők, újságírók és társadalmi aktivisták megrendelt gyilkosságához vezetett.
A legnagyobb eredményeket azokban az országokban érték el, ahol a második stratégiát alkalmazzák (Nagy-Britanniában, az USA-ban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Finnországban, Szingapúrban). Ezekben az országokban megfelelő törvényeket hoztak, végrehajtották a szükséges közigazgatási reformokat, végrehajtásra került az állami tisztviselők etikai kódexe, szakmai intézmények működnek, melyeknek feladatuk a korrupcióellenes tevékenység koordinációja és ellenőrzése.
Az USA szintén régi és gyümölcsöző gyakorlattal rendelkezik a korrupció megelőzésének területén, mely a belpolitika egyik fő iránya lett már a XIX. században az 1861-1865-ös polgárháború után. 1946-tól törvényt fogadtak el a lobbitevékenység föderációs szabályozásáról, melynek megfelelően bármilyen szervezet, mely hatással van a Kongresszusra,
köteles bejegyeztetni lobbis
A korrupcióellenes politika nemzetközi szinten nemzetközi konferenciák és csúcstalálkozók szervezésén, globális és regionális normatív dokumentumok elfogadásán, nemzetek feletti intézmények létrehozásán keresztül történik (GRECO, OLAF, Eurojust, Nemzetközi Korrupcióellenes Akadémia), valamint a korrupció mérésére szolgáló módszerek, indikátorok és értékelések kidolgozása által (melyek között a legjelentősebbek a korrupció értékelési indexe (Transparency International), a gazdasági szabadság indexe (Heritage Foundation), jogállamiság indexe (World Justice Project). Az említett nemzetközi eszközök segítik a tapasztalatcserét és a korrupcióellenes erőfeszítések koordinálását, segítenek megállapítani, hogy egy-egy ország menyire „fertőződött meg” a korrupcióval, valamint elősegíti az egységes korrupcióellenes standardok elfogadását.
A nemzetközi korrupcióellenes politika hatékonyságára negatívan hat a korrupció természetének egységes értelmezésének hiánya és a korrupcióellenes tevékenység céljai meghatározásának sokfélesége a különböző nyilatkozatokban és egyezményekben, a megfelelő konkretizálás hiánya, továbbá egyes intézmények megléte, melyek globális bevezetését megnehezítik a különböző jogrendszerek sajátosságai.
