Színházcsinálók
A Játékszín Nonprofit Kft. és a Kamaraszínház 2011 végéig állami tulajdonú társaságként, a kultúráért felelős tárca fenntartásában, annak évi mintegy 500 millió forintos támogatásával működött. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma még 2011 decemberében értesítette a két intézményt támogatásmegvonási szándékáról. Aztán – egy módosítás után – az évad végéig biztosítottaa szükséges anyagi fedezetet. Így 2012 májusában a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. mindkét társasággal szemben végelszámolást indított. A Kamaraszínház munkatársai művészeti tanácsot hoztak létre, melynek élére Németh Kristófot, tagjai közé pedig a szintén színész Bank Tamást választották, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek az intézmény megtartásáért. A Fővárosi Önkormányzattal és a minisztériummal folytatott tárgyalások azonban kudarccal végződtek.
BELEVÁGTAK „A nyár közepén merült fel bennünk a magánszínházi működtetés gondolata. Tudtuk, hogy mindenképp nekünk kell először teljesíteni, letenni valamit az asztalra” – emlékszik vissza a bő egy évvel ezelőtti időszakra a Játékszín direktora, Németh Kristóf. Így a Kamaraszínház három munkatársa (Németh Kristóf színész, Bank Tamás színész, Szűcs Attila gazdasági igazgató) és Metz Alexandra jogász a magánpénzük befektetésével megvásárolták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től a 100 százalékos állami tulajdonban lévő Játékszín Nonprofit Kft.-t az összes jogokkal és kötelezettségekkel 3,1 millió forintért (10-12 millió forintos teherrel), míg az épület továbbra is a terézvárosi önkormányzat tulajdonában maradt. A szerződést októberben írták alá, a négy társtulajdonos a Játékszínt 2012. október 30-tól magánszínházként üzemeltette tovább.
„Összeszedtük minden bátorságunkat, még azt is, aminek egyébként híján vagyunk, és belevágtunk. Így azon emberek egy részének, akik egy életet töltöttek a színházi szakmában és akkor utcára kerültek, legalább segíthettünk – idézte fel a viharos időszakot Szűcs Attila gazdasági igazgató. – Gyorsan pörögtek az események, és mi is sürgettük, mert szerettük volna hónapok kiesése nélkül továbbvinni a Játékszínt. Gondolkodhattunk volna rajta akár egy évig is, de csak az idő telt volna, egy színházat azonban – amelytől elszokik a közönség – horrorisztikus költség újból beindítani. Talán lehetetlen is.” Az új vezetés a bevételt jegyértékesítésből, pályázatokból, támogatóktól és a társasági nyereségadóból felvehető TAO-támogatásból tervezte megszerezni.
További részletek a manager magazin 2013. december-2014. januári számában.
