Továbbra is drága a foglalkoztatás

Stabil a régiós országok adórendszere, a strukturális átalakítások korszaka lezárult, a kormányok a forgalmi, illetve a fogyasztási adókra építik adórendszerüket – derült ki a Mazars (tizenkilenc kelet-közép-európai országot vizsgáló) Adóbrosúrájából. A tanulmány bemutatásakor H. Nagy Dániel, a társaság szenior adómenedzsere elmondta, hogy Magyarországon az általános forgalmi adó (áfa) felé tolódott el a rendszer a társasági adóval szemben: a régióban nálunk a legmagasabb az áfa (27 százalék) és legalacsonyabb a társasági adó (9 százalék) kulcsa. Szmicsek Sándor, a Mazars partnere ehhez hozzátette: Magyarországon van helyi iparűzési adó (2 százalék a nettó árbevétel után), ami összegében akár több is lehet, mint a társasági adó.

A költségvetési bevételeknél a termelési és importadók (ezen belül az áfa) évről évre nagyobb szerepet kapnak: a GDP-hez viszonyított arányuk a régióban 15 százalék körül van, ám a tanulmány kiemeli, hogy ez az arány egyes országokban (így például Magyarországon vagy Horvátországban) már 20 százalék környékén áll, ami jelentősen magasabb az uniós átlagnál. Az egykulcsos, 15 százalékos magyar személyi jövedelemadó (szja) átlagosnak mondható – például Szerbiában (10 százalék) vagy Montenegróban (9 százalék) alacsonyabb, ugyanakkor Észtországban (20 százalék) vagy Lettországban (23 százalék) magasabb az adókulcs.

Az elemzésből az is kiderül, hogy Magyarországon egyre drágább a foglalkoztatás: nettó 100 forint kifizetés a munkáltatónak 184 forintjába kerül. Hiába csökkent ugyanis a szociális hozzájárulási adó kulcsa 22 százalékra, ha a munkavállalót terhelő közterhekkel együtt nézzük (15 százalék szja-t és 18,5 százalék egyéni járulékot vonnak le), az adóterhelés Magyarországon a legnagyobb a régióban – családi kedvezmény érvényesítése nélkül. Egy háromgyermekes munkavállalóval számolva a rangsorban már csak a csehek előzik meg a magyarokat – ott a családtámogatási rendszerben akár negatív adó is összejöhet a munkavállalóknak.