A fenntartható fejlődés az egyensúly kulcsa

Minden évben a világ GDP-jének körülbelül a 4 százalékát az ipari katasztrófák emésztik fel. Ez nagyjából annyi pénz, mint amennyit oktatásra fordítunk. Egy, a biztosítótársaságok által készített felmérés szerint, ha ennek a felét, tehát a GDP 2 százalékát kutatásra és fejlesztésre fordítanánk, sok minden kiküszöbölhető lenne, és végeredményben sokkal jobban járna a társadalom – mondta prof. dr. Tóth László (képünkön), a Bay Zoltán Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a Miskolci Egyetem tanára a Csodák Palotájában tartott tudományos előadásán. A professzor szerint az egyik legfőbb feladatuk nekik, anyagtudományi mérnököknek, hogy felbecsüljék a szerkezet anyagából, használódásából és a ráható erőkből, hogy nagyjából meddig üzemeltethető. Előadásában azt mutatta be, miért is fontos az országok gazdasága és ipara szempontjából a tudomány.

Minden nagy újítás egy gondolattal kezdődik, amelyet megpróbálnak modellezni, és megpróbálják bebizonyítani az elmélet létjogosultságát. Ebből születik aztán a technológia, amely átültethető az iparba. A vasút klasszikus példáján mindez jól látszik a professzor szerint. A gőzgép felfedezésére és felfutására azért volt szükség, mert termékek és emberek tömegét kellett szállítani nagy távolságokra. Ez az újítás teljesen átalakította az akkori társadalmat. A vasúti közlekedés megindulása után 75 évvel már a világ vasútvonalainak összhossza 800 ezer kilométer volt, évente több mint tízezer kilométer vasútvonal épült. Ez volt valójában az egész fejlődésnek a hajtóereje, mert rengeteg talpfára, mozdonyra, hídra, alagútra volt szükség. Azonban rengeteg katasztrófa is történt: kisiklottak vonatok, eltörtek tengelyek. A gyártó azt állította, hogy az övé a legjobb termék, a megrendelő pedig jogosan reklamált, és az igazság kiderítésére, valamint a jobb termékek előállítására elkezdtek független kutatóintézeteket alakítani – mutatott rá Tóth László.

Tehát az ipari forradalom hihetetlen hajtóereje volt a mérnöki és természettudományok fejlődésének. És a nagy fejlődések mind ilyen időszakokra koncentrálódnak. A tudományos tanácsadó kiemelte, hogy a vasúthoz hasonlóan óriási változást hozott a számítógép, amellyel bármit ki lehet számolni és értékelni. Csak míg korábban a mechanikai technológiai laborokban zajlott a tudományos kutatások zöme, addig ma az anyagtudomány és a nanotechnológia területén tapasztalhatók áttörések. Bár a fejlődés sebessége és iránya változik, örök igazságként kijelenthető, hogy a társadalom, a környezet és a gazdaság nem fejlődhet egymás kárára. Az egyensúly megtartása a fenntartható fejlődés. Tóth László szerint súlyos gond, hogy a természet által évmilliók alatt megtermelt energiát nagyjából másfél évszázad alatt elhasználjuk. Joggal tehetjük fel a kérdést: mi fedezi majd az emberiség egyre növekvő energiaigényét? Felgyorsult a népesedés: míg az 1650-es években nagyjából 550 millióan éltek a Földön, ma már 7,6 milliárdan, és 2050-re ez a szám várhatóan eléri a 10 milliárdot. Ennyi embernek lesz szüksége vízre, élelmiszerre és energiára. Nagyjából az 1980-as évek elején léptük át a határt, azóta többet fogyasztunk, mint amennyit a Föld képes megtermelni, tehát kiraboljuk, nincs egyensúly.

Még Magyarország is háromszor annyit fogyaszt, mint amennyit megtermel. Mindezek miatt 2050-re nagyjából két Földre lenne szükségünk, tehát rendkívül beszűkül az életterünk, ha nem teszünk a változásért. Tóth professzor elmondása szerint minden rendszer válaszfüggvénye egy darabig monoton, tűr, majd elszakad. A kérdés az, hogy ennek melyik szakaszában tartunk éppen. Tehát a kutatások és fejlesztések fontossága megkérdőjelezhetetlen, mert minden változásnak következményei vannak, amelyekre figyelni és készülni kell. Ebben a mai generációnak fontos a szerepe, de a következőnek még inkább az lesz. Hogy elbírják ezt a terhet – húzta alá a professzor –, az oktatáson keresztül lehet megalapozni.