Tervek a hatékonyságnövelésre

A stratégia alkotói szerint a magyar élelmiszer-gazdaság belső problémái évtizedekre nyúlnak vissza, miután az ágazat „sikerkorszaka” már a nyolcvanas évek közepén véget ért. Ettől az időszaktól kezdve Magyarország messze nem használja ki az agrárgazdaságában rejlő lehetőségeit, pedig agrárökológiai potenciálja alapján a dupláját termelhetné a mostaninak. Ezzel együtt – és csökkenő szerepe ellenére – az agrárgazdaság Magyarországon ma is a nemzetgazdaság stratégiai ágazata.

A stratégia bevezetőjében leírt helyzetelemzéskor az OTP szakértői emlékeztetnek: Magyarország felkészületlen mezőgazdasággal és élelmiszeriparral lett az Európai Unió tagja. Különösen az élelmiszer-feldolgozás vált nemzetközi szinten elmaradottá, aminek egyre nagyobb a negatív hatása az alapanyag-termelőkre. Szintén jellemzője a hazai helyzetnek, hogy az uniós tagság sok szempontból megváltoztatta ugyan az agrárgazdaság lehetőségeit, ám az ágazat szerkezetében nem történtek alapvető átrendeződések. A mezőgazdaság gabonacentrikussá vált, az állattenyésztés helyzete továbbra is siralmas, ami strukturális problémákat okoz – szögezik le az OTP szakértői. Szomorú statisztikai adat, hogy míg a világ mezőgazdasági termelése 1990 óta 80,5 százalékkal bővült, a magyarországi 16,6 százalékkal visszaesett.

Az agrárkibocsátás növelésének csak akkor van realitása, ha agrárexportunk tíz-tizenöt év múlva – a jelenlegi árakon számolt 7-8 milliárd eurós pozitív szaldó mellett – megközelíti a 15 milliárd eurós nagyságrendet. Ugyancsak célként fogalmazható meg, hogy az exportszerkezetben a feldolgozott termékek arányát a 70-80 százalékos – ezen belül a másodlagosan feldolgozott termékekét az 50-60 százalékos – tartományba kell emelni.

A magyar agrárpolitikát a globális változásokból adódó kihívásoknak, ugyanakkor a nemzetpolitikai céloknak megfelelően kell megfogalmazni – szögezik le a szerzők. A hirtelen hatások helyett a szerves fejlődést előtérbe helyező, hosszú távon stabil agrárpolitikára van szükség, amely nem fenyegeti a napjainkra kialakult földtulajdoni és földhasználati viszonyokat és az üzemszerkezetet.

Fontos az ágazati szereplők arányos közteherviselése, a transzparencia és a versenysemlegesség, valamint az innováció valamennyi formájának ösztönzése. A hangsúly ne a gazdálkodási formákon és a méreten, hanem meglévő földjeink szakszerű használatán, a termelés hatékonyságán és a magyar mezőgazdaság egészének versenyképességén legyen – áll a javaslatban. Ügyelni kell arra, hogy az agrárpolitika egységnyi termékre vetítve kevesebb természeti erőforrás felhasználását ösztönözze.

Az OTP szakértői szerint fokozni kell a megtermelt mezőgazdasági termékek tovább­feldolgozását, és el kell érni, hogy a gazdálkodók piaci viszonyok között is képesek legyenek saját erőből minél több jövedelmet termelni, ezzel csökkentve a támogatásoktól való függésüket. Az agrárpolitikának támogatnia kell az integrációk erősödését a termékpályákon, a kis- és a nagytermelők, valamint az élelmiszer-előállítók és a kereskedelem között, helyi, regionális és országos szinten egyaránt. Ugyanez igaz a termelők önkéntes szövetkezésére is. Külön hangsúlyt kell fektetni az élelmiszer-gazdaság fehérítésére.

E célok elérése érdekében elengedhetetlen a hatékonyság növelése. A termelők közti integrációkat jogszabályalkotással, preferált hitelekkel, támogatásokkal, adókedvezményekkel, a pályázati feltételek alakításával ajánlatos ösztönözni – javasolják az OTP szakértői.

A földbirtok-politika taglalásakor alapvetésként szögezik le: Magyarországnak nem érdeke, hogy külföldi gazdasági társaságok, befektetési és nyugdíjalapok, magánszemélyek spekulatív céllal vegyenek hazánkban termőterületeket. Ám az is szerepel az anyagban, hogy a jövőben – az uniós kötelezettségszegési eljárás várható kimenetelére tekintettel – elkerülhetetlen lesz a jogi személyek földtulajdon-szerzésének engedélyezése a természetes személyekkel azonos feltételek szerint.

Az egyik legfontosabb stratégiai kérdés az öntözés fejlesztése. Az elmúlt években ennek ellenére sem történt érdemi előrelépés a mezőgazdasági vízfelhasználásban. Enyhíteni szükséges a tőkehiányt, a vállalkozói kör erejét meghaladó, de egyébként indokolt fejlesztések megvalósításához állami garanciák melletti további tőkebevonás szükséges az ágazatba. Indokolt lenne, hogy a vidékfejlesztési forrásoknál az EU által elismert legmagasabb, 25 százalékos nemzeti társfinanszírozási arányt biztosítsa a hazai költségvetés.

Intézkedni kell a legelterjedtebb gazdálkodási forma, az őstermelők ügyében is – áll a javaslatban. Ezt adójogi kategóriaként hozták létre – a szakértők szerint elsősorban politikai célok érdekében. Ennek következtében pedig az ökonómiailag egységes gazdaságokat adóoptimalizálás miatt „szétírták” a családtagok és ismerősök között. Ezzel még jobban teret nyert a fekete- és szürkegazdaság. Az OTP agrárszakértői azt javasolják, hogy agrárpolitikai célként kell megfogalmazni az őstermelői gazdálkodási forma megszüntetését vagy átalakítását. Ezzel összefüggésben indokolt a családi gazdaságok jogintézményének megerősítése, önálló cégformaként történő szabályozása.

A javaslat szerint az élelmiszeripar a leginkább fejlesztendő terület az előttünk álló időszakban. Fenn kell tartani az élelmiszer-feldolgozás kiemelt támogatását, ugyanakkor nagyobb súlyt kell kapnia a támogatási források hatékony felhasználásának. Elsősorban az „átütő erejű” iparági beruházásokat kell előnyben részesíteni – szögezik le az OTP agrárszakértői.

- Az élelmiszer-ellátás mennyiségi és minőségi biztonsága

- Átalakuló kereslet

- Klímaváltozás, szélsőséges időjárási hatások erősödése, az éghajlati kockázatok növekedése

- Az édesvízi vízkészletek szűkülése

- Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása

- Termőföldvédelem, a környezet komplex védelme

- Környezeti fenntarthatóság, biodiverzitás, tájfenntartó gazdálkodás

- Az energiaellátás biztonsága, megújuló energiaforrások térnyerése

- Az integrált vertikális termékpályák egyre nagyobb jelentősége

- Az élelmiszer-kereskedelem gyorsuló koncentrációja

- Népességrobbanás, demográfiai és természeti erőforrásbeli egyenlőtlenségek

- Humánválság, tömeges migráció

- Globalizáció versus helyi gazdálkodás

- Az információs társadalom térnyerése, tudásalapú versenyképesség a gazdálkodásban

- Liberalizáció és agrárpolitikai reformok