Pakson nem lehetett volna „Csernobil”

A Paksi Atomerőmű műszaki konstrukciója és működési elve már önmagában kizárja, hogy a létesítményben az 1986-os csernobili balesethez hasonló történhessen. Az erőmű biztonsági rendszerei és a normál működéstől eltérő esetekre vonatkozó szabályzata is azt igazolja, hogy a magyarországi atomerőműben „nem lehetett volna a csernobili filmet leforgatni”, ahogyan az a tájékoztatóra szóló meghívón áll. Mindezt a pályafutása egészét a Paksi Atomerőműben töltő Cserháti András, a Magyar Nukleáris Társaság elnöke támasztotta alá. A szakember az első pillanattól gyűjtötte a balesettel kapcsolatos híreket, információkat, az összeállított dokumentációit folyamatosan leadta az atomerőmű vezetőinek. Jelentései eljutottak az akkori legfelső vezetők asztalára is. Cserháti András tagja volt annak a négyfős magyarországi küldöttségnek, amelyet más baráti országok delegációi mellett meghívtak 1986. augusztus 18-án Moszkvába, a baleset részleteinek ismertetésére.

Magyarázata szerint az egyik fő különbség az egyaránt vízhűtéses csernobili és paksi reaktor között, hogy az atomhasadást okozó neutronokat az RBKM típusú csernobili erőműben grafit, míg a VVER típusú, vagyis könnyűvizes hazaiban víz lassítja a folyamat szabályozása érdekében. Míg a hűtővíz esetleges elvesztésekor – ahogyan az Csernobilban is történt – az RBKM reaktorokban a grafit fenntartja a láncreakciót, vagyis a folyamat nem önszabályozó, addig a VER reaktorban hűtővíz nélkül önmagától leáll a láncreakció, vagyis a folyamat önszabályozó. A grafit ráadásul éghető, ezzel szemben a paksi reaktorban nincs éghető anyag. Van viszont alatta tartály a reaktorból esetleg kikerülő radioaktív anyag felfogására – hasonlót az RBKM reaktorok alá nem terveztek. Pakson a szabadba kerülő hidrogén sem robbanhat fel az oxigénnel egyesülve, mert azt az e célra telepített berendezések időben összegyűjtik. A hazai atomerőmű belső szóhasználattal „hülyebiztos”: a biztonsági rendszerei nem kapcsolhatók ki manuálisan, és nem engednek meg olyan kísérletezgetést sem, hogy adott gomb megnyomásával elhárítható-e a kibontakozóban lévő katasztrófa. Az elmúlt hetekben bemutatott film szerint Csernobilban nem volt kéznél sugárzásmérő. Egy paksi blokkban ma kétszáz rögzített doziméter van, és számtalan további a telephelyen.

Cserháti András rámutatott: miközben a szovjet vezetés igyekezett a csernobili balesetet súlyos kezelői hibákra visszavezetni, a létesítmény alapvető tervezési fogyatékosságai alig kerültek szóba. Mindazonáltal a baleset után számos változtatást hajtottak végre a Szovjetunió többi RBKM típusú reaktorán.