A nagy AI-sztori: teljesen átalakul az informatika az AI miatt

A mesterséges intelligencia már nem olyan technológia, amelyre az egyetemeknek egyszer majd reagálniuk kell. Már most ott van a hallgatók munkájában, az oktatók eszköztárában, a kutatásban és a munkaerőpiacon. Eigner György, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának dékánja szerint ezért nem az a kérdés, hogy eltűnik-e az AI, hanem az, hogy az oktatás képes-e időben választ adni rá. A podcast állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.

A dékán szerint a hangulat vegyes. Vannak, akik felszabadító eszközként tekintenek az AI-ra, mert kevesebb munkával gyorsabban jutnak eredményhez. Mások viszont azt látják, hogy a technológia üteme már most nehezen követhető, és olyan kérdéseket vet fel, amelyekre sem az oktatás, sem a munkaerőpiac nem készült fel teljesen.

Ez különösen látványos az informatikai képzésben. A hallgatók sok esetben ügyesen használják az AI-t, feladatokat oldanak meg vele, kódot íratnak, rendszereket paramétereznek. A gond ott kezdődik, amikor kiderül: az AI nélkül ugyanazt már nem tudják megcsinálni. Eigner György példaként említett egy vizsgahelyzetet, ahol 

Ez nem egyszerű csalási vagy tiltási kérdés. Sokkal inkább arról szól, hogy kialakul-e a valódi megértés. Az AI képes átsegíteni a hallgatót a feladaton, de nem biztos, hogy közben létrejön az az absztrakciós képesség, amelyre később más helyzetekben is szüksége lenne. Az oktatás egyik legnagyobb kihívása éppen az lesz, hogyan lehet úgy használni az AI-t, hogy ne vegye el a tanulás lényegét.

Eigner György szerint az AI már most fundamentálisan átalakítja a felsőoktatást, és nemcsak az informatikát, hanem minden területet. Az egyetemeknek ezért stratégiai választ kell adniuk, nem pusztán informatikai fejlesztéseket. A kérdés nem az, hogy legyen-e AI, hanem hogy milyen keretek között, milyen oktatási filozófiával és milyen emberi szereposztással használják.

A dékán kezdeményezte is, hogy több felsőoktatási intézmény informatikai képzőhelye üljön le közösen gondolkodni az informatikai oktatás jövőjéről. Szerinte most hasonló súlyú átalakításra van szükség, mint amilyen a bolognai rendszer bevezetése volt, csak jóval gyorsabb és rugalmasabb keretekkel. Az AI ugyanis nem fog eltűnni, sőt olyan kényelmi szintet és életminőség-javulást hoz, amely miatt egyre nehezebb lesz nem használni.

A változás a junior informatikusokat különösen érzékenyen érinti. Eigner György szerint juniorokra továbbra is szükség lesz, de nem ugyanabban a szerepben, mint korábban. 

felelősen kell tervezniük, és sokkal erősebb üzleti, elemzői szemléletre lesz szükségük. Nem elég tudni, hogy mit ír a gép: érteni kell, mit csinál.

Az oktatók szerepe is átalakulhat. Eigner György szerint az AI éppen arra adhat lehetőséget, hogy az oktató végre arra koncentráljon, ami mindig is a valódi dolga lett volna: mentoráljon, tehetséget gondozzon, emeljen, társadalmi mobilitást segítsen, és emberi minőséget közvetítsen. A technikai, „falvágó” munkát egyre nagyobb részben átveheti a mesterséges intelligencia, de az emberi igényszintet, kultúrát és felelősséget nem.

Részletek a beszélgetés tartalmából:

• Milyen a hangulat az informatikusok között az AI miatt? (01:04)
• Hogyan használják a hallgatók az AI-t? (05:22)
• Kiölheti-e az AI az innovációt? (09:15)
• Az AI már nem a jövő, hanem a jelen (11:24)
• Miért kellene most újragondolni az informatikai oktatás jövőjét? (12:05)
• Mi maradhat az egyetem szerepe az AI-korszakban? (14:59)
• Hogyan változhat meg az oktató szerepe? (19:38)
• Mi lesz a kezdő informatikusokkal? (24:46)
• Hogyan kell majd együtt dolgozni emberekkel és AI-agentekkel? (35:34)

A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.