A szőlőszüret esetében annyiban az almapiaci problémához hasonló a helyzet, hogy az alapanyag-termelő szegmensben csapódnak le az árgondok – mondta a Világgazdaságnak Légli Ottó balatonboglári borász, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elnöke. A balatonboglári borterület példájával érzékeltette az állapotot: a 3200 hektáros terület 70 százalékán a szőlőt az azt megtermelő gazdálkodó dolgozza fel. A késztermék nem azé, aki termelte a szőlőt, és ha a bor árában nem sikerül érvényesíteni a költségnövekedéseket, akkor az a szőlőtermelőre csapódik vissza – magyarázta, hozzátéve, hogy Ausztriában nincs ilyen arányú felvásárlás, mint nálunk.
A tokaji borvidékhez hasonlóan a boglári borvidéken is kezdeményezik a termelői pincék, közösségi feldolgozók létrehozását.
Megoldás csak a saját feldolgozás arányának emelése lehet, de annak, aki a borászatba belevág, lényegesen nehezebb a helyzete, mint harminc éve
– mondta Légli Ottó. Az ágazat rendkívül tőkeigényes, a megtérülés lassú, és már nincs mód arra – mint néhány évtizede –, hogy valaki lépésről lépésre építsen fel egy borászatot. Így nagy kérdés, hogy a borászatba „menekülő” szőlőtermelők képesek lesznek-e elviselni az eddigiekhez képest más típusú kockázatot, ami a végtermék értékesítésével jár.
A HNT-elnök tapasztalatai szerint heterogénebbek lettek az ültetvények, és akiktől nagyon alacsony áron veszik át a szőlőt, azok nem tudnak korszerűsíteni. Így ott gyengébb minőségű a termés is. Van, ahol az idei ár a tavalyit vagy az önköltséget sem éri el. Ugyanakkor egyre többen keresik a jó minőségű szőlőt, és többet is hajlandók érte fizetni. Ez most az illatos borok alapanyagánál látszik, ami 105 és 150 forint közötti kilónkénti áron kel el. A kérdés csak az, hogy a teljes mennyiségen belül milyen arányban lesznek a magasabb árfekvésben elkelt szőlők.
Két éve a felvásárlók kartelljét gyanította a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa, és kilátásba helyezte, hogy a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordul az ügyben.
Akkor megállt az árcsökkenés, egyes fajtáknál pedig növekedés indult
– válaszolt a Világgazdaságnak Zeisel László, a borvidéki tanács elnökhelyettese. Mint elmondta, a tavalyi szüret nyugodtan ment le, az idén pedig – bár még korai a tapasztalatokat összegezni – körülbelül a tavalyi árakon kezdték meg a szőlő átvételét a felvásárlók. A HNT ugyan 5-10 százalékkal magasabb szőlőárat ajánlott – amit az élő- és a gépi munka, illetve az egyéb, szőlőtermesztéssel kapcsolatos költségnövekedések indokolnának –, de egyelőre az látszik, hogy a felvásárlás a tavalyi árakon indult el a több mint 19 ezer hektáros szőlőterületével a legnagyobbnak számító borvidéken.
A költségnövekedés miatt rosszabb pozícióba kerülnek a szőlőtermelők.
Nehezíti az idei szüreti helyzetet, hogy az extrém időjárás miatt egyrészt korábban ért be a szőlő, másrészt a különböző fajták nem a szokásos ütemben, egymás után, hanem „egymásra érve” kerültek szüretelésre alkalmas állapotba. A feldolgozók erre a dömpingre nincsenek technológiailag felkészülve – mondta Zeisel László. Mivel a nagy forróság miatt a szőlő nagyon melegen érkezik a feldolgozókba, kiváltképp a hűtőkapacitás a szűk keresztmetszet.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
