A gabonapiacon most viszonylagos csend honol, az információcserét pedig az is fékezi, hogy az erre a hétre az agrártárcánál tervezett találkozót lefújták. A kukoricatermést illetően a kereskedők is tele vannak bizonytalansággal; jelenleg egy elsődleges termésbecslés áll rendelkezésükre, ami 3,1 millió tonnáról szól – mondta a VG-nek Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége (Gabonaszövetség) főtitkára. Bár ez lehet akár 3,5 millió tonna is, de annál sokkal több nem. Mindenesetre, ha a nagyobb termésről szóló várakozás jönne be, az sem sokat segítene a helyzeten – tette hozzá. A kukorica belföldi felhasználása ugyanis egy normál évben négy- és ötmillió tonna közötti, és a Gabonaszövetség főtitkára nem is emlékszik olyan évre, amikor a hazai szükséglet ne termett volna meg. Igaz, hogy az ipari felhasználás jelentősen megnőtt: az etanolgyárak évi 2-2,5 millió tonna kukoricát vesznek fel. Takarmányként 1,8 millió tonnát hasznosítanak, humán célokra pedig 200 ezer tonnára van szükség, ami már összesen 4-4,5 millió tonnát jelent, és akkor még nem is számoltunk az átmenő készlettel, a vetőmagként felhasznált mennyiséggel és a veszteséggel sem.
Az idei év nemcsak az extrém aszályos időjárás miatt különleges a gabona termékpályán, hanem abban is, hogy a hazai piac árai már elég régóta nem követik a világpiacot, igaz, ezt árnyalja a forint gyengülése. A világ jelentős gabonatőzsdéin, mint a párizsi Matifon, vagy a chicagói CME-n az elmúlt hónapokban komoly árkorrekciókat lehetett megfigyelni, itthon pedig „beragadt” a tonnánkénti 140 ezer forintos búzaárszint. A termelők szempontjából persze ez érthető, hiszen idén az átlagosnál alacsonyabb lett a búzatermés is, és
ha a nagyon jó hozamok idején megkapták a 130 ezer forintos tonnánkénti árat, akkor most nyilván nem akarják ennél olcsóbban eladni az árujukat.
Ez a világpiacihoz képest magas árszint most úgy áll fönn, hogy kukoricából havi 100 ezer tonna körüli mennyiség érkezik be az országba – zömében Ukrajnából –, ami olcsóbb, mint a hazai, de nem törte le igazán az árakat. Pótsa Zsófia szerint a piaci szereplők körében most még abból a szempontból is nagy a bizonytalanság, hogy lesz-e a belföldi felhasználáshoz elegendő Szerinte néhány hétnek még el kell telnie ahhoz, hogy egyértelmű trendet lehessen megfigyelni, merre indult el a gabonapiac. Közben a búza importja is elindult, igaz, a kukoricáénál kisebb mennyiségben.
A búzapiacon pedig az is nagy kérdés, hogy mi lesz a kivitellel. A búzára, rozsra, árpára, zabra, kukoricára, szójababra és napraforgóra vonatkozó exportbejelentési kötelezettség él, de valójában eddig nem korlátozta a kiszállítást. A szabályok szerint az exportszándék bejelentését követően 30 napig él az állam erővásárlási joga, ezzel azonban eddig nem élt. Most azonban ettől függetlenül csak „csordogál” az de ennek nem a bejelentési kötelezettség az oka, hanem az – ahogyan Pótsa Zsófia fogalmazott –, hogy „a világ legdrágább áruját nehéz eladni”.
Vagyis a magas magyar búza- és kukoricaárak tartják itthon az árut.
Pedig búzából lenne exportárualapunk. A termés idén 3,8-4,1 millió tonna közötti volt, az átmenő készlet 400 ezer tonna körül alakult, így a Gabonaszövetség számításai szerint egymillió tonna fölött van a belföldi felhasználáson felüli búzamennyiség. Igaz ugyanakkor az is, hogy ez messze alatta marad a normál évekre jellemző mennyiségnek, amikor 2,7 millió tonna búzát exportálunk.
