Ugyan a globális felmelegedés miatt csökken a fagyos napok száma Magyarországon is, a korábbi virágzási időszak miatt továbbra is veszélyben vannak a gyümölcsösök. A gyümölcsfák hozamát és termésminőségét több tényező is befolyásolja, azonban Magyarországon 80 százalékban a fagykár okozza a legnagyobb terméskiesést – áll a Másfélfok elemzésében, amelyet Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza és Pongrácz Rita meteorológus, hidrológus, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa készített.
A téli, mélynyugalmi fázisban károsító, mínusz 20 Celsius-fok alatti fagyok a globális felmelegedés hatására ma már szinte egyáltalán nem fordulnak elő, viszont továbbra is veszélyt jelent a tavaszi virágzás alatti fagy. Egy virágzás alatt vagy közvetlenül azután fellépő mínusz 3 fok alatti fagy védekezési stratégia nélkül 50 százalékos termésveszteséghez vezet.
Sajnos az idei extrém meleg februári és márciusi időjárás miatt a szokásosnál jóval korábban beinduló vegetációban is kárt okoztak a márciusi virágzás alatti fagyok, legkiterjedtebben március 20-án reggel.
Alapvetően elmondható, hogy a hazai almafák legkorábbi és legkésőbbi virágzásának kezdete között átlagosan tíz nap telik el, és elsősorban az év első néhány hónapja határozza meg, hogy évről évre mikor éri el a hőösszeg a virágzáshoz szükséges kritikus értéket. Az ismert, hogy a fagyok különösen a korán virágzó kajszit és az őszibarackot károsították, illetve idén a Világgazdaságnak nyilatkozó szakértő szerint a korai virágzású szilvában is kár keletkezett.
Fagy a gyümölcsösökben: veszteségek vannak, de korai még temetni a szezontA kajszit és a korán virágzó szilvát érte fagykár a múlt héten, ennek mértéke azonban még nem ismert, az alma, a meggy és a dió azonban még virágzás előtt volt a lehűléskor, így ezeknél végképp nem lehet termésveszteségről beszélni. |
A kutatók megvizsgálták, hogy a kritikus tavaszi hetekben a klímaváltozás miatt hogyan alakult a fagyok gyakorisága a legutóbbi húsz évben a múlthoz (1971–1990-hez) képest. Mint megállapították,
az almafa virágzása alatti fagyos évek gyakorisága a legtöbb területen csökkent, ugyanakkor az Ipoly völgyében és északkeleten jelentősebben nőtt.
A többi gyümölcsfa esetében az ország legnagyobb részén szintén csökkent a fagyos évek száma a kritikus időszakot tekintve, míg a Kiskunság déli részén gyengén nőtt.
Ha azt vizsgáljuk, hogy átlagosan hány napon fordult elő a virágzás alatt fagy, akkor az almánál inkább gyenge csökkenést figyelhetünk meg az ország jelentősebb területén (kivéve a fagyzugosabb Ipoly völgyében és északkeleten), ezzel szemben a többi gyümölcsnél kissé több napon fordult elő potenciális kárt okozó fagy mind a Duna–Tisza közében, mind a Dunántúlon.
A kutatók több forgatókönyvvel is számoltak, ezek közül az optimista szerint Hevesben és Bács-Kiskunban az a valószínűbb, hogy a virágzás körüli időszakban kevesebb évben jelentkezik majd fagy. Azt is valószínűsítik, hogy a ritkábban előforduló fagyveszélyes években a fagyos napok száma is csökkenni fog. Ezek azt jelzik, hogy várhatóan hosszú távú stratégiát szükséges kidolgozni ahhoz, hogy az almatermesztést megfelelő hatékonysággal folytatni lehessen. Ez drasztikus váltást is jelenthet, mint például fagytűrő fajtákra való áttérést vagy az almatermesztő régiók átrendeződését.
