Az 1995-ben indított, azonos profilú, alapvetően gazdasági és kamarapolitikai kérdésekkel foglalkozó lapok alig éltek meg négy évet, máris bizonytalanná vált a sorsuk. Az 560 ezerről 35-40 ezerre apadt taglétszám, az ebből származó kevés tagdíjbevétel az önálló lapok megszüntetését hozza magával. Pedig a lapkiadás finanszírozásának könnyítésére több megoldás is kínálkozott. Dr. Síkfői Tamás, a Pécs Baranyai KIK titkára kezdeményezte 1996 elején a magyar gazdaság szereplőinek 80 százalékát elérő újságok közös hirdetési munkáját. E média olyan nagy létszámú fizetőképes célcsoport elérését teszi lehetővé, amely sok hirdető számára értékes, ugyanakkor az együttműködés folytán a lapok piaci értéke külön-külön is megnövekszik -- érvelt.
Többszöri nekifutásra sem lett azonban országos orgánum, de még egységes megjelenés sem, és a kamarai lapok az ellenérdekeltség miatt a hirdetési piacból sem szakítottak ki akkora részesedést, ami az olvasói tábor alapján megillette volna őket. A Kamarapressz Kht. -- az Üzleti 7 kiadója -- 1997-ben felajánlotta egy fővárosi hirdetésszervező iroda felállítását, amelyet ügynökségi formában, a szerzett üzletek utáni jutalékból működtet. A megoldás keresésekor alapvető szempont volt, hogy a kiadók autonómiája megmaradjon a hirdetésszervezés alapjaiban (árképzés, hirdetési felület meghatározása). A helyi sajtókörnyezetbe illesztett, a helyi kamarapolitikai szempontok alapján megszabott hirdetési tarifák sem tették azonban vonzóvá a közös hirdetésszervezést.
Az Üzleti 7, a harmadik éve piacon lévő hetilap a BKIK százszázalékos tulajdona. A sok gyakorlati információt tartalmazó újsághoz az önkéntes tagok továbbra is díjmentesen hozzájutnak -. ígéri Bazsó Csaba, a BKIK főtitkára --, természetesen, ha a kiadással járó költségeket lesz miből fedezni. A tervek szerint a megyei kamarai lapok szerepét is vállaló országos terjesztésű Üzleti 7 költsége 30 ezer példány esetén 150 millió forint. Hiába szeretnék kamarai kézben tartani a tulajdont, ha ebben a körben nincs fizetőképes kereslet.