Gyárbezárások a cukoriparban

Az 1990/91-es cukortermelési szezonban még közel 200 cukorgyár működött az akkori tizenkét uniós országban, öt évvel később viszont az immár tizenöt tagállamnak mindössze 172 termelőüzeme volt. Az 1999/2000-es idényben pedig már csak 147 -- érzékelteti a változásokat a Reuters.
Jean Louis Barjol, az európai cukorgyártók bizottságának (CEFS) vezérigazgatója ezt logikus folyamatnak tartja. Rámutat: az utóbbi évtizedben a változatlan árak mellett az infláció, továbbá a munkaerő-, szállítási és alapanyagköltségek emelkedése összezsugorította az ágazat nyereségét, így a társaságok folyamatos racionalizálásra -- azaz egyes gyárak bezárására -- kényszerülnek.
A British Sugar nemrég bejelentette: a következő szezon végéig kilenc gyárából hármat bezár. Hasonló lépések az EU legnagyobb cukortermelőjénél, a Südzuckernél is napirenden vannak. A kilenc országban összesen 42 répafeldolgozó üzemet működtető cég -- amely Magyarországon áttételesen tulajdonosa a petőházi, ácsi és kaposvári cukorgyárnak -- 14 németországi üzeméből hármat tervez megszüntetni a 2002-es kampány végéig.
A társaságok hosszú távú stratégiájuk kidolgozásánál kénytelenek számolni azzal, hogy az EU által támogatott kivitel mennyisége a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására várhatóan csökken. Ennek felismerése volt elemzők szerint az egyik legfontosabb motiváció, ami a kilencvenes években az uniós tagságra váró kelet-közép-európai országokban végrehajtott gyárfelvásárlásokra indította a nyugat-európai cégeket: így kívánták növelni majdani termelési és támogatási kvótáikat.
A racionalizálásnak köszönhetően mára nagyfokú koncentráció jellemzi az EU cukoriparát. Öt tagállam piacán monopolhelyzet, további háromban pedig duopólium érvényesül, de a 22 cég alkotta francia piacon is lényegében három vállalat jelenléte a meghatározó. A legtöbb gyár Francia- (37), Német- (32) és Olaszországban (23) működik, ám ezek a számok is évről évre zsugorodnak.