A lappiac fejlődése a papírfogyasztás növekedési ütemén keresztül is prognosztizálható. Mérsékelt reményeket keltettek a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) közelmúltban rendezett konferenciáján az évi 15 millió tonna (mintegy 13,5 millió euró értékű) papírt előállító Stora Enso becslései. A 1998 és 2010 közötti időszakra az újságnyomó papírok felhasználásának mindössze 2 százalékos növekedésével számolnak, a színes magazinok fatartalmú papírjának termékcsoportjában pedig 4 százalékkal. Európában és az USA-ban 20 millió, Ázsiában 40 millió tonnával lesz nagyobb az igény, ami hosszabb távon a globális lappiac elmozdulásának irányát is jelezheti. A felhasználás átrendeződésével számítani lehet a papírgyártás további koncentrációjára: az előállítás nagyobb része 2005-re az öt vezető cégnél összpontosul. A világ papírfogyasztása 1999 és 2001 között évi 314 millióról 388 millió tonnára bővült. E fogyasztásból Nyugat-Európa évi 88 millió tonnával, a globális felhasználás 10,5 százalékával részesedik, a magyar fogyasztás, a csomagolóanyagokat is beleértve, évi 700 ezer tonnára tehető. Az egy főre jutó papírfogyasztás a lappiac fejlettségéről is szolgál információval: Magyarország e téren az európai átlagnak alig több mint harmadával "dicsekedhet". 1983 és 2000 között a papírgyártás nyersanyagbázisa a jövő trendjét előrevetítve strukturálódott át: míg tizenöt évvel ezelőtt a termelés negyede volt hulladékbázisú, 2000-ben a papírok felét újrahasznosított nyersanyagból állították elő. Figyelemre méltó, hogy a papírgyártás technológiája ilyen mértékben közelített a környezetvédelem általánosan méltányolt követelményeihez, s a lapkiadók feje fölött már többször is Damoklesz kardjaként meglengetett, bár mind ez idáig sikeresen elhárított termékdíj szempontjából is. Ez az állami bevételforrás a környezetbarát technológiák fejlesztésétől és kiterjesztésétől vonna el forrást. Ugyanakkor rontaná a lapkiadók pozícióját: részleges áthárítása - Szabó György, az MLE elnöke szerint - a hazai piacon mintegy 5 százalékos áremelést eredményezhet, ami - éves szinten - öt-hatszázmillió forintos többletköltséget jelentene a kiadóknak. (VG)