Gyorsít a kormány Mol-ügyben

A kormány mielőbb megállapodna a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (Mol) gázüzletága megvásárlásáról, s bár erre a miniszterelnök szerint a kormányváltásig kevés idő van, az ügy "nem reménytelen". Ám szakértők emlékeztetnek, hogy a Mol és a Magyar Fejlesztési Bank között a gázüzlet kérdésében az elmúlt hetekben leálltak a tárgyalások, az eladást pedig a Mol közgyűlésének kell jóváhagyni. Ez azt jelenti, hogy még ha a társaság vezetésével sikerül is megegyeznie a távozó kormánynak, a Mol esetlegesen összehívandó rendkívüli közgyűlésére leghamarabb június közepén kerülhet sor. Orbán Viktor úgy véli, az üzletág állami irányításával kialakítható olyan hosszú távú megoldás, amely megkímélné a kisfogyasztókat drága importgáz használatától. Helyette "társadalmi áron" olcsóbb, hazai termelésű energiahordozót vásárolhatnának. Az erre vonatkozó tárgyalás részleteiről nem tudott beszámolni a keddi kormányülés utáni tájékoztatón, az érdeklődőket a MFB-t felügyelő miniszterhez, Stumpf Istvánhoz irányította. Nem tudja, hogy a gázüzletággal kapcsolatos költségvetési kiadások kérdésében különbözik-e a jelenlegi kormány álláspontja a leendőétől, azt viszont lehet tudni, hogy az új kormány nem támogatja a gázüzlet MFB-n keresztüli "visszaállamosítását".

Az évente közel 13 milliárd köbméteres hazai földgázfelhasználásból azonban a hazai, azaz a világpiacinál olcsóbb földgáz már ma is csak 2,8-2,9 milliárd köbmétert képvisel. A gazdaságosan felszínre hozható mennyiség csökken, bár szakértők szerint a következő tíz évben sem esik 2,2 milliárd alá. Viszont a miniszterelnök által hivatkozott, árérzé-keny fogyasztói csoportok éves földgázigénye mintegy 5 milliárd köbméter, tehát már ma is csak bő fele részben lenne kielégíthető hazai termelésből. Ugyanakkor ezen vásárlói kör kevert bel- és külföldi gázzal történő ellátása lehetővé teszi, hogy ne sújtsa őket közvetlenül a nemzetközi gázár, vagyis ne kelljen a drasztikus áremelés eszközéhez nyúlni.

A jelenlegi és az új kormány mozgásterét egyébként a gáz-árképzésben alapvetően három dolog határozza meg, mindenekelőtt az, hogy a mai árak nem fedezik az indokolt költségeket sem. Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal elnöke is úgy véli, a gázüzlet infrastruktúrája a teljesítőképessége határához közeledik, a zömében a hetvenes években kiépült távvezetékek felújítása és bővítése elengedhetetlen az ellátásbiztonság érdekében. Másrészt tavaly télen kiderült, hogy az alacsony árak nem ösztönzik a fogyasztókat az ésszerűbb felhasználásra, soha nem tapasztalt fogyasztási csúcsok alakultak ki, veszélyeztetve az ellátás biztonságát. Harmadrészt az árak rendezésekor nem hagyhatók figyelmen kívül a politikai szempontok sem. Ezért szakmai körökben az önkormányzati választásokig elképzelhetetlennek tartanak egy jelentősebb gázáremelést, viszont úgy gondolják, hogy az középtávon sem feltétlen szükségszerű.

Az ország árérzékeny közüzemi szektorában az államilag szabályozott árak egyébként a piacnyitás után is fennmaradnak, vagyis - mint említettük - "elhúzható" az olaj ellenértékét követő nemzetközi gázárak beengedése. Az importgáz szinte teljes egészében Oroszországból származik.

Dallos György, a Boston Consulting Group vezető tanácsadója korábban a Világgazdaságnak kifejtette, hogy a gázpiaci feszültségek oldását célzó intézkedéscsomag egyik eleme lehet a közepes, illetve nagyfogyasztók körében az árak világpiaci szintre történő emelése. Az a kör, amelynek 2000 őszén 43 százalékkal drágult a földgáz, ma már közel ezen a szinten vásárolt, tehát az igazán nagy fogyasztóknak ez nem jelentene újabb jelentős megterhelést, a Mol Rt. bevételi pozícióit viszont jelentősen javítaná. Ezzel együtt meg kellene fontolni a gázüzletet terhelő közterhek esetleges átmeneti enyhítését, illetve a szolgáltatóknak adott fogyasztói árkiegészítést, ahogyan például a BKV-jegyeknél is történik. Mindezekkel együtt szükség volna az energiahatékonysági programok bővítésére, a felhasználás ésszerűsítésére.

Kérdés, mi váltja fel a júliusban lejáró gázár-szabályozási mechanizmust. A Magyar Energia Hivatal, a Gazdasági és a Pénzügyminisztérium, az ellátásért felelős Mol Rt. és a gázszolgáltatók még tavaly decemberben elfogadtak egy olyan sávos árszabályozási modellt, amelyben valamennyi piaci szereplő osztozna a gázüzlet kockázatán, amit ma egyedül a Mol Rt. visel. Ezt azonban a gazdasági miniszter nem hirdette ki, hanem az első fél év végéig meghosszabbította a korábbi mechanizmust.

Munkatársainktól