Kettős szorításban a magyarországi gépipar?
"Semmi köze a szabad kereskedelemhez annak, ami ma a világ acélpiacán történik, s ami az utóbbi hetekben Magyarországon is valósággá vált. Komoly veszélybe került a belpiac ellátottsága, részben a közelmúltban bevezetett importpótvám, részben a hazai acéltermelők helyzete miatt" - nyilatkozta lapunknak a Ferroglobus Rt. igazgatóságának elnöke. Sefer Stevan szerint annak ellenére, hogy Magyarországon nagyon jól hangzik a hazai ipar érdekében történő lobbizás s az e célból történő állami beavatkozás, meg kell vizsgálni, hogy a hazai acélipar mit és milyen áron gyárt, s hogy az milyen kapcsolatban áll a piaci szükségletekkel.
Nem érti ugyanakkor a panaszokat Major István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Mint lapunknak leszögezte: a felhasználók nincsenek semmiben korlátozva. Minden cég pótvám nélkül importálhat ugyanis olyan mennyiségben az érintett termékekből, amely megfelel az 1998 és 2000 közötti behozatalának éves átlagával. Ez automatikusan jár minden piaci szereplőnek. További lehetőségek is vannak, emlékeztetett Major. Azon cégek ugyanis, amelyek ezen a mennyiségen felül szeretnének további szállítmányokat az országba behozni pótvám nélkül, fellebbezhetnek. Az illetékes bizottság pedig messzemenően igyekszik figyelembe venni a magyar feldolgozóipar érdekeit, szögezte le a KüM helyettes államtitkára.
Magyarországon mára lényegében három acélgyártó maradt. Eladása óta a német Max Eichel által privatizált Ózdi Acélműveknek folyamatos pénzügyi nehézségei vannak. Emiatt vagy gyárt, vagy nem gyárt. Miután ez a cég az egyetlen hazai betonacél- és hengerhuzalgyártó, most teljes bizonytalanság uralkodik a piacon. Ugyanakkor ezeket a termékeket levédték, így ezeket ezért most csak nagyon szigorú korlátok között lehet importálni. A másodikat, a DAM-ot olasz tulajdonosa, a Cogne kevés sikerrel és sok veszteséggel próbálja talpra állítani. Kérdés, hogy egyáltalán huzamosabb ideig vihető-e így a vállalat. Ez a cég is rendszertelenül gyárt, bizonyos termékekkel, például az idomacéllal hosszabb ideje "adósa" a piacnak, s nem is lehet tudni, hogy mik a tervei ezzel az áruval. A magyar kormány az idomacélt is levédte.
A harmadik és a legnagyobb társaságnak, a túlnyomórészt állami kézben lévő Dunaferrnek tavaly komoly veszteségei voltak, idei várakozásai pedig még roszszabbak. Több évtizedes monopolhelyzete ahhoz a visszás szituációhoz vezetett, hogy - miután termékkörében a belföldi igényeknél sokkal nagyobbak a kapacitásai - az igen keményen versenyeztető nyugat-európai piacokra szállít, mégpedig a lényegesen magasabb belföldi árakkal dotálva.
A magyarországi gépgyártó cégeknek belföldön legjelentősebb kohászati partnere a Dunaferr, s a piacvédelmi intézkedések miatt ez a szerepe tovább erősödött - hangsúlyozta Farkas István, a Magyarországi Gépgyártók Országos Szövetségének (Magosz) titkára. Ezt erősítette meg Szöllősi László, a Jászberényi Aprítógépgyár kereskedelmi igazgatója is, aki elmondta, hogy jelentős mennyiségű melegen hengerelt acéllemezt vásárolnak a Dunaferrtől, s vevői kapcsolatban állnak a Lőrinci Hengerművel is. A dunaújvárosi cég már bejelentette, hogy július elsejétől jelentős mértékű áremelést hajt végre, amit a jászberényi társaság nem tud vevőinek továbbhárítani. Ugyanakkor választási lehetősége nincs, hiszen legfeljebb a Kassai Vasműből vagy a csehországi Vítkovicéből szerezhetné be az acéllemezt. A piacvédelmi intézkedést követően azonban 25 százalékos vámpótlékot kellene fizetnie, s ezt figyelembe véve a Dunaferr ára is kedvezőbb. Hozzátette, hogy komoly ellátási zavarokat okozna, ha a Dunaferr szállítói megszüntetnék a hitelezést. Úgy véli, a kormány nem engedi meg, hogy a dunaújvárosi cég csődbe menjen, kérdés azonban, hogy mikor történik meg a társaság gazdasági ügyeinek rendbetétele.
Évi 2-3 ezer tonna lemezt vásárol a Dunaferr Lőrinci Hengerműtől az Alstom Power Hungária Rt. Döbrösy Antal vezérigazgató elmondta, hogy a Dunaferr már bejelentette áremelési szándékát, amiről a tárgyalásokat hamarosan megkezdik. A vezérigazgató kiemelte, kapcsolatukon nem érződik, hogy a Dunaferren belül milyen problémák vannak, a cég korrekten, határidőre teljesíti szállításait, s az Alstom rosszabbul járna, ha importra szorulna.
A Dunaferr szándéka, hogy minden esetben együttműködjön a vásárlóval, importálóval. Így, amennyiben olyan termék behozataláról van szó, amelyet nem gyárt a Dunaferr, minden esetben kiállítják az importengedély megszerzéséhez szükséges dokumentumot. Néhány különleges minőség, mérettartomány esetében kerülhet erre sor a lapostermékek esetében. Kevés ilyen igény érkezett eddig a Dunaferrhez - tudtuk meg Schneider Mihály marketing- és logisztikai igazgatótól.
Hozzátette: a cég belföldi árai átlagosan valóban 5-8 százalékkal magasabbak annál, amit az exportban alkalmaz, ütközne azonban hosszú távú érdekeivel, ha élne a 15-25 százalékos pótvám adta lehetőségekkel. A világpiaci árak egyébként a közelmúltban mintegy 20 százalékkal nőttek, a társaság viszont termékcsoportonként csak 2-5 százalékos emelésről döntött júliusi, illetve augusztusi kezdettel. Új helyzet áll elő egyébként szeptember végén, amikor lejárnak az Európai Unió által életbe léptetett acélpiaci védintézkedések. Ha az EU valóban feloldja a beviteli korlátokat, akkor Magyarországon is okafogyottá válik a behozatal megnehezítése.
Az importengedély igényléséhez a Gazdasági Minisztérium engedélyezési főosztályához kell fordulni, amely vagy a Magyar Vas- és Acélipari Egyesüléshez, vagy közvetlenül a gyártóhoz fordul: valóban megalapozott-e a kérelembe foglalt állítás, tehát az adott terméket nem gyártják hazánkban, vagy nem szolgálták ki a vevőt kapacitásgondok miatt. Az út megrövidíthető, ha az importőr - a lapostermékek esetében - egyenesen a Dunaferrhez fordul, mely a fentebb leírtak esetében minden további nélkül kiállítja a szükséges igazolást, együttműködik az igénylővel.
Munkatársainktól
