Óvatosak a magyar műgyűjtők
A Forbes által a világ leggazdagabb embereiről készített listán szereplő félezer dollármilliárdos közül 36 személy tekinthető komoly műgyűjtőnek.
A legnagyobb vagyonú gyűjtők listájának érdekessége - derül ki a The Art Newspaper feldolgozásából - az, hogy a rajta szereplő három tucat személy nagyjából kétharmada kifejezetten a modern vagy kortárs művészet szerelmese.
Ennél a magyarországi műgyűjtők általában óvatosabbak - vélekednek a lapunknak nyilatkozó szakemberek. Virág Judit, a Mű-Terem Galéria tulajdonosa szerint az aukciókon a 19. századi és a 20. század eleji klasszikusok (Szinyei Merse Pál, Vaszary János, Rippl-Rónai József) érik el a legmagasabb árakat; az ennél később készült, illetve kortárs alkotások iránti érdeklődés csak igen lassan erősödik.
Kovács Gábor, a Bankár Holding tulajdonosa rámutat: az egyre nagyobb szerepet játszó intézményi (főként banki) gyűjteményekben igen ritka a 20. század első harmadánál fiatalabb alkotás. Ez szerinte elsősorban azzal magyarázható, hogy a kortárs művek értékének megítélése egyelőre nem áll biztos talajon, így a vásárlók - akik többé-kevésbé befektetési szempontokat is érvényesítenek - nem érzik biztonságosnak nagy összeget áldozni ezen alkotásokra.
Forró Tamás, a Zsolna Galéria tulajdonosa is úgy látja: a kortárs alkotások egyelőre csupán hoszszú távú befektetésnek tekinthetők, míg az értéküket már bizonyított művek megvásárlása esetén jellemzően 2-5 éves időtávban gondolkodhat a gyűjtés örömén túl jelentős haszonra is igényt tartó vásárló. Kovács Gábor komoly akadálynak érzi azt is, hogy kicsi a hazai piac a kortárs alkotók igazi felfutásához. Sok, a kortárs alkotások iránt elvben nyitott gyűjtő pedig egyszerűen azért nem tud eligazodni a kínálatban, mert Magyarországon nincs olyan rendszeres, nagyszabású rendezvény, amely a művészeti termésről egy helyen, egy időben megbízható áttekintést adna - teszi hozzá a Bankár Holding tulajdonosa. E téren szerinte az államnak kellene kezdeményezőként fellépni, mintának pedig olyan bemutatókat lehetne tekinteni, mint például a londoni Royal Academy of Art nyári kiállítása.
Magyarországon évente hozzávetőleg kétmilliárd forintért cserélnek gazdát régiségek, műalkotások és festmények a hivatalos aukciókon. A becsült adatok szerint azonban a hazai műkincspiac lényegesen nagyobb, legalább 6-8 milliárd forintos forgalmat bonyolít le. Az érdeklődés tehát igen nagy, egyre több cég és magánszemély érzi szükségét, hogy akár befektetési, akár presztízsokokból - és persze a művészeti alkotások iránti vonzalomnak is engedve - gyűjteményt alakítson ki. Forró Tamás szerint a hazai vagyonos réteg legalább a Forbes magazin listája által jelzett arányban (mintegy ötszáz milliárdosból három tucat komoly gyűjtő) érdeklődik a műkincsek iránt, eltérés tehát inkább a keresett művek összetételében tapasztalható.
A főként kortárs és modern alkotások iránt érdeklődő nemzetközi gyűjtők közül néhányan a régebbi festményeket, szobrokat, iparművészeti alkotásokat is "figyelemre méltatják", mint például a listavezető Bill Gates, aki 1994-ben 31 millió dollárt fizetett Leonardo da Vinci Codex Leicester címen nyilvántartott természettudományi rajzgyűjteményéért. Sokan azonban kizárólag 20. és 21. századi alkotásokat vásárolnak, és egyesek ezen belül is egyetlen korszakra vagy mozgalomra specializálódnak. A másik végletet az egyiptomi születésű Fayez Shalaby Sarofim képviseli: az ő "portfóliójában" a kopt szobroktól a régi mesterek képein keresztül a kortárs alkotásokig nagyon sok minden megtalálható. Bár a magyarországi gyűjtők ma még igen óvatosak a kortárs alkotásokkal kapcsolatban, szakértők szerint ez a magatartás előbb-utóbb változhat. Már csak azért is, mert a nagy klasszikusoktól egyre ritkábban kerül elő számottevő alkotás, míg a második világháború utáni művészektől akár fő művek is könnyebben beszerezhetők és megfizethetők.
Fontos tényező az is, hogy a 19. századnál régebbi alkotások - a magyarországi művészettörténet sajátosságaiból adódóan - kevésbé jelenthetnek konkurenciát a modern alkotásoknak, mint sok nyugat-európai ország esetében. Mindezen tényezők hatására az utóbbi egy-két évben tapasztalható is némi élénkülés a kortárs alkotások piacán, ám az igazi felfutáshoz még időre lesz szükség. (KK-TG)
