I. m. szeptember 11.

Az amerikaiak többsége nem kívánja újból átélni a szeptember 11-ei terrortámadás eseményeit, és előre retteg az évfordulós megemlékezésektől. Amíg az áldozatokkal és hozzátartozóikkal együtt éreznek, készen állnak a történteken való továbblépésre is - tudtuk meg a USA Today cikkéből.

Az emberek nagy részének elege van a szeptember 11-ről szóló történetekből, hírekből. Sokan kizárták emlékeikből a megdöbbentő képeket, és nem kívánják újra átélni a borzalom pillanatait. Szerintük a szörnyű eseményeket felidézve a tiszteletteljes, de csendes megemlékezésnek van helye. Ők a média híreit nélkülözni fogják ezen a napon, és biztosak abban, hogy akik szeretteiket veszítették el egy évvel ezelőtt, szintén így tesznek.

Az áldozatok családja reméli: a megemlékezés egyszerű és méltóságteljes lesz, mivel fájdalmaikat csak mélyíti a vég nélküli hírközlés és szenzációkeltés.

A USA Today szerkesztősége olvasói véleményét is kikérte egyrészt a terrortámadás egyéves évfordulójának megemlékezési alternatíváiról, másrészt a média feladatáról. A beérkezett 367 válaszból 163 véleménye szerint kötelességünk emlékezni az egy évvel ezelőtti borzasztó történelmi eseményre, nem tehetünk úgy, mintha az meg sem történt volna. 172 válaszadó csak szűk korlátok között tudja elképzelni az események felelevenítését, illetve elérkezettnek látja az időt a továbblépésre. 32 válaszadó semleges maradt a témában. Bár a válaszok különbözőek voltak, a média számára egységes üzenetet tartalmaztak: legyenek szívesek, ne terheljenek túl minket a World Trade Center és a Pentagon pusztulásának képeivel és az áldozatok szörnyű emlékeivel!

A hírközlő szervek ragaszkodnak egy a helyzetnek megfelelő hírközlési "mix" kialakításához. A cél a hasznos és értelmes hírközlés lenne, ami viszont maga után vonja a félelem ismételt megjelenését, illetve egy felfokozott érzelmi állapot kialakulását. Ezek az eredmények vészes előjelként figyelmeztetik a hírközlő szerveket: elsődleges feladatuk nem az érzelmek felkorbácsolása, sokkal inkább a történtek feldolgozásának segítése.

Akik szerint a történelem katasztrófáira való emlékezés kötelesség, elismerik, az emlékezés fájdalmas lesz. Szerintük a félelem felidézésére szükség van, mint ahogyan az éberségre is. Mások szerint nincs veszélye a felejtésnek. Ahogyan a régi közmondás tartja: azzal, hogy jól élünk, a legnagyobb bosszút nyújtjuk.

Szeptember 11-én a válaszadók egy része szabadságra megy és otthon marad, így saját igényei szerint emlékezhet az áldozatokra. Néhányan templomba mennek, vagy egy séta közben fognak elmélkedni. Mások pedig gyermekeikkel, szeretteikkel töltik a napot, és őket kényeztetik a szokottnál is jobban.