Bevételeltitkolási technikák

Az adóhatóság ellenőrzési tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az adózók az utóbbi időszakban még tovább finomították bevéteeltitkolási technikáikat, amelyekre - természetesen - az adóhatóság igyekszik nagyobb figyelmet fordítani - tudtuk meg Varga Árpádtól, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szakmai ügyekben illetékes elnökhelyettesétől. A leggyakoribb eset azonban még ma is az, hogy az adózó - különösen a piacokon, közterületeken, kisebb lakossági szolgáltatást végzőknél - "elfelejt" értékesítéséről bizonylatot kiállítani. A finomított technikák közé tartozik, hogy az adózó tartalmilag hiányos bizonylatot ad ki, vagy az is, hogy a kötelező jelleggel előírt gépi nyugta helyett kézzel vagy számítógéppel kiállított nyugtát bocsát ki. Jellemző eset az is, hogy - ahol az összeköttetés nincs biztosítva - a bankkártyaterminállal leolvasott értékesítési adatokat a pénztárgépben nem rögzítik, vagy egyszerűen "kifelejtik" a szigorú számadású bizonylatok nyilvántartásából a beszerzési számlákat. "Az adóhatóság nagy figyelmet fordít arra, hogy a bevételeiket ily módon eltitkoló vállalkozókat utolérje" - hangsúlyozta kérdésünkre Varga Árpád. Elmondta azt is, hogy a bevételeltitkolás feltárása érdekében egyre inkább közvetett bizonyítási eszközöket is igénybe vesznek. Így például ellenőrzik a napi pénzkészlet bizonylatoltságát és a helyszínen lévő bevételi nyilvántartó "kockás füzetet", vagy gyakran alkalmazzák a forgalomszámlálással történő adatgyűjtést is. A nagykereskedésektől is begyűjti az adóhatóság az általuk kibocsátott számlák másolatát, majd megvizsgálják: a vevő nyilvántartásában is a nagykereskedéstől kapott adatok szerepelnek-e. Eltérés persze lehetséges. (A témával lapunk május 3-ai Menedzser mellékletében már foglalkoztunk, azonban - mint utóbb kiderült - az abban leírtak sajnos félreértésre adtak okot. Pontatlanul fogalmaztunk ugyanis, amikor azt írtuk, hogy nagykereskedésben saját célra nem lehet vásárolni.)

Eltérés lehet például - mint májusban írtuk -, hogy ha a vállalkozás nem gazdasági tevékenységéhez használja fel a megvásárolt terméket. Ezzel kapcsolatban Ritter Imre adószakértő hangsúlyozza: a gazdasági tevékenységen kívüli beszerzéssel kapcsolatban a vállalkozó megteheti, hogy nem fizeti ki és a könyvelésében sem szerepelteti. S ha az adózó gazdasági tevékenységéhez szükséges termékek mellett ugyanazon a számlán a gazdasági tevékenységen kívüli beszerzések is vannak, akkor az adózó az előbbiek kapcsán az előzetesen felszámított áfát is levonhatja. Az áfatörvény rendelkezéseiből következik ugyanis, hogy az adóelvonási jog meglétét termékértékesítésként és szolgáltatásonként külön kell vizsgálni, e minősítést nem a számlán szereplő öszszes tételt egy egységként kezelve kell végezni - emelte ki a könyvvizsgáló és adószakértő. Vagyis ez azt is jelenti, hogy ha nagykereskedésben saját célra is vásárol az adózó, de azt a vállalkozás költségei között nem szerepelteti, megteheti, emiatt őt semmilyen szankció nem éri. Mint Varga Árpád, az APEH elnökhelyettese hangsúlyozta: az adóhatóságnak nem az a célja, hogy a saját célra is vásárló adózókat ellenőrizze, hanem az a törekvésük, hogy a bevételüket eltitkoló kereskedőket, szolgáltatókat, vendéglősöket utolérjék. Előfordult tavaly például olyan, kereskedő-vendéglátó tevékenységet folytató vállalkozó, akinek könyvelésében több millió forinttal kevesebb beszerzett áru szerepelt, mint azon a számlamásolaton, amelyet a nagykereskedéstől kapott az állami adóhatóság. A társaság következetes volt: sem az áfabevallásában nem szerepeltette az előzetesen felszámított áfa összegét, sem a készletei között nem mutatta ki annak áfa nélküli összegét. Így természetesen értékesítései között sem tüntette fel értékesítésként, s a fizetendő áfát sem vallotta be és nem fizette be a költségvetésbe. A vállalkozás gazdasági tevékenységen kívüli beszerzésre hivatkozott, ám a számlákon szereplő termékek köre - amely a cég könyvelésében nem szerepelt -, "véletlenül" megegyezett a társaság vendéglátó-ipari, illetve kereskedelmi egységeiben forgalmazott vagy forgalmazható termékek körével. Az adóhatóság mindezek és egy alapos leltár alapján azt állapította meg, hogy a vállalkozás könyvelése nem a valóságot mutatja sem a beszerzés, sem az értékesítés vonatkozásában, ezért becsléssel határozta meg a valós adó alapját. Az adóhatóság határozatában azt is rögzítette, hogy a társaság eljárásával nemcsak a számviteli törvényben előírt teljesség alapelvét, valamint a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem előírásait sértette meg, hanem az áfatörvény előírásait is figyelmen kívül hagyta, amikor árubeszerzései bizonylatainak egy részét nem szerepeltette sem a beszerzési, sem az eladási oldalon a könyveiben. Mindezek miatt a céget az áfakülönbözet megfizetésére kötelezte az APEH, s nőtt annak az adózás előtti eredménye is.

Az adóhatóság különösen a kisebb társas vállalkozásoknál találkozik olyan esetekkel, hogy a nagykereskedésben személyes célokra vásárolt terméket a cég költségei között szerepeltetik, miközben nem fizetik meg utána a természetbeni juttatások utáni közterheket (szja, tb-járulék, munkaadói járulék). Ha ugyanis ezeket a személyes célokat szolgáló termékeket a cég fizeti meg és számolja el, akkor azok természetbeni juttatásnak minősülnek. "Ha azonban a magáncélú felhasználásra szánt termékek szerepelnek a vállalkozás nevére szóló számlán, ám azt nem a vállalkozás fizeti meg, akkor nincs szó természetbeni juttatásról" - húzta alá Ritter Imre adószakértő, hiszen ilyenkor a természetbeni juttatásnak az a kritériuma, hogy a magánszemély a kifizetőnek nem téríti meg a számlát, fel sem merülhet, mivelhogy a vállalkozás nem fizeti ki a számlát, így a magánszemélynek nincs mit megtérítenie.

Mint Varga Árpád, az APEH elnökhelyettese - egyetértve az adószakértő megállapításaival - elmondta: nemegyszer előfordul, hogy a vállalkozások személyes szükségleteket kielégítő termékeket a cég költségei között szerepeltetnek, nem pedig természetbeni juttatásnak tekintik. Volt olyan feltárt esetük tavaly, hogy az adott cég engedélyezte a dolgozóinak, hogy az általuk vásárolt árucikkek ellenértékét a társaság nevére szóló leadott számla alapján, előre meghatározott értékig megtéríti.

A társaság a számlák értékét lekönyvelte a tevékenység költségeként, a számlákban felszámított általános forgalmi adót pedig levonható adóként vette figyelembe. A számlákon szereplő áruk a társaság vállalkozási tevékenységéhez persze egyáltalán nem voltak szükségesek, hanem alapvetően személyes fogyasztásra szolgáló cikkek voltak. Az ellenőrök éppen ezért a számlák szerinti áruk értékét természetbeni juttatásnak minősítették, s kivetették az ilyenkor szükséges közterheket, valamint adóbírságot is fizetnie kellett az adózónak.