Remegő kézzel nem szabad részvényt venni

Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója: A vegyes nyugdíjrendszer iránt már megvan a bizalom

A szerencse mellett a tagság iránti bizalom is lényeges szerepet játszott abban, hogy az OTP Magánnyugdíjpénztár indulását követően mindjárt az élre törjön - fogalmaz Nagy Csaba ügyvezető igazgató. Fontos a bizalom, a tagok ugyanis minden esetben honorálják az átláthatóságot, a kiszámíthatóságot és a korrektséget. Igaz, az infláció feletti hozam sem utolsó szempont - teszi hozzá. Az idei évet optimistán látja: szerinte a kedvező törvényi változások ismét lendületet adnak a pénztárszektornak.

Farkas Barbara



>> A mögöttünk hagyott év tőkepiaci

eseményeit nézve a nyugdíjpénztári tagok leginkább azért rághatták a körmüket, hogy sikerül-e pozitív hozamot felmutatniuk a pénztáraknak. Az aggodalom jogos volt, hiszen az első fél év végén a hozam leginkább pozitív nullára emlékeztetett. Önök miért izgultak?

- Az új tagok belépése szempontjából kedvezőtlen volt az elmúlt év. A magánnyugdíjpénztárt önként - azaz nem pályakezdőként - választóknak 2002. december 31-ig lehetőségük volt arra, hogy visszalépjenek a tb-rendszerbe. Csaknem 615 ezer tagunk közül mindössze 8 ezren döntöttek így, ami elenyésző. Jóval többre számítottunk, hiszen több ezer levelet küldtünk ki, amelyben idősebb pénztártagjainknak felhívtuk a figyelmét erre az utolsó döntési lehetőségre. Ettől függetlenül úgy tűnik, a hezitálók jelentős része maradt. Ez óriási siker, komoly bizalmat jelent a pénztár és a vegyes nyugdíjrendszer iránt. Hiába vannak ugyanis szoftverprogramok, ezek aligha mondják meg az egyénnek, mi a jobb megoldás. Egy embert, egy személyes életút valamennyi paraméterét nem lehet szoftverbe sűríteni. A pályakezdők közül is alig jelentkeztek, amire számítani is lehetett, hiszen nem volt kötelező számukra a belépés.

>> Az idei év 180 fokos fordulatot hozott, hiszen számos kedvező törvényváltoztatás történt. A munkavállalók által kötelezően fizetendő magán-nyugdíjpénztári tagdíj 6-ról 7 százalékra nő, illetve a pályakezdőknek 2003-tól ismét kötelezővé válik a pénztári tagság. Ismét felfutás következik?

- A pályakezdők kötelező belépése az egész szektorra vetítve növekvő taglétszámot jelent. Ez felelősség is, hiszen az iskolapadból kikerülők zöme igen kevés információval rendelkezik a hazai nyugdíjrendszerről, az előttük álló kötelező pénztárválasztásról. Ezért is örültem, amikor megkértek, írjak egy rövid fejezetet a magánnyugdíjpénztárakról, azok működéséről egy felsőoktatási tankönyvbe, amelyet több intézmény is átvett. A létszámnövekedés mellett az idén a vagyon jelentős bővülésével is számolunk. A szabályozás kedvezőtlen változása hátrányosan hatott a pénztárak piaci pozíciójára 2002-ben. Egyébként külföldön a magyarországi nyugdíjpénztári rendszer ismertté és elismertté vált. Számos delegációval találkozom, a bolgároktól kezdve a szlovénokig, de már német kollégák is jelezték, hogy egy helyszíni látogatás alkalmával konzultálni szeretnének velünk. Hívtak Varsóba is előadást tartani.

>> Az OTP Magánnyugdíjpénztár viszonylag későn indult el, 1997-ben, amikor a többiek már "letarolták" a piacot.

- A pénztár indulásakor talán öt munkatársunk volt. Mindent ki kellett találni. A működési módot, az arculatot. Azt, hogy miként különböztessük meg magunkat a többi pénztártól, hogyan tudjuk kikerülni a növekedési csapdákat, illetve milyen elvek alapján dolgozzunk együtt az OTP-bankcsoport többi tagjával. Minden részfeladatot ki kellett dolgozni, az információtechnológiai rendszert még a hétvégeken is folyamatosan fejlesztettük. Ezt a munkát felkészült és elkötelezett kollégák nélkül nem lehetett volna elvégezni. Az eredmény önmagáért beszél, hiszen az első év végére felverekedtük magunkat az első helyre. Utólag visszagondolva, nem kis feladat volt behozni 1998 elején az akkori piacvezető százezres állományát. Emlékszem, a következő évben megtartott nyugdíjpénztári konferencián már többen voltak körülöttem, és mindenki azt tudakolta, hogy csináltuk ezt.

>> Van titok?

- A kemény munka mellett szerencse is kellett, de talán a meglévő banki ismereteim és tapasztalataim is hozzájárultak az eredményhez. Korábban belső ellenőrzéssel foglalkoztam, előtte kockázatkezeléssel és hitel-tőke konverziókkal. Jól ismerem az OTP-bankcsoport belső működését, szinte minden bankfiókot, leánycéget, belső igazgatóságot végigjártam. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ezt a dinamikus fejlődést véghez lehessen vinni. Nagyon sokat köszönhetek korábbi munkatársaimnak. Emlékszem, amikor a 300 ezres taglétszámról szóló plakátokat elkezdtük gyártatni, akkor még csak 298 ezer fölött volt a taglétszám. Azért szurkoltunk, hogy amikor utcára kerülnek, meglegyen a 300 ezer tag. Nos, a számot nemcsak hoztuk, hanem túl is léptük. Az 500 ezer fő átlépésével 1999 novemberében eldőlt, hogy abszolút piacvezetőkké váltunk. Az utánunk következőknek durván feleannyi tagja van, mint nekünk.

>> A kampányok meglehetősen éles versenyt mutatnak. Milyen "fogásokkal" próbálkoztak az új tagok megszerzése érdekében?

- Bevezettük a kártyarendszert, amelyet azóta mások is átvettek. Ennek segítségével az ügyfél le tudja kérdezni a saját egyéni számlainformációját, nyomon követheti adatait. Fontos, hogy megbecsüljük a pénztártagokat, és a lehetőségekhez képest átláthatóvá tegyük számukra a pénztár működését. Tavaly "magyarázós" típusú számlaértesítőt küldtünk a tagoknak, azaz tételesen leírtuk, mit jelentenek az egyes sorok. Ez fontos, hiszen valami pluszt adtunk a tagoknak. Pénztártagjaink honorálják, ha foglalkoznak velük, válaszolnak a leveleikre, kérdéseikre.

>> A bizalom mellett az is kulcsfontosságú, hogy mekkora hozamot tud biztosítani a pénztár. Önök hol állnak ebben a versenyben?

- Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugdíjpénztárak esetében nem fél- vagy egyéves befektetési időtartamról van szó, hanem minimum 10-15 évesről. Ez alatt az időszak alatt egy pénztárnak lehetnek jobb és rosszabb időszakai is, amit számos összetevő magyaráz. Tény, hogy amikor piacra léptünk, a tőkepiac éppen a mélypontja felé közelített, s az elmúlt éveket nézve nem változott sokat a helyzet. Komoly tájékoztatási kampányt kellett folytatnunk. Meg kellett győzni a lakosságot arról, hogy a belépés az ő érdekük is. A pénztárszektornak a 2002-es teljesítményét nézve nem lehet oka szégyenkezésre. Az ágazatnak sikerült infláció feletti hozamot elérnie, ami az OTP Magánnyugdíjpénztárra is érvényes. Pontos számok a fedezeti tartalékra jutó nettó hozamról még nem állnak rendelkezésünkre, hiszen a beszámolókészítési időszak közepén vagyunk.

>> Az OTP Nyugdíjpénztár módosított az elmúlt évben portfólióján, vagy netán most gondolkodik ilyesmin?

- A pénztár portfóliójában értelemszerűen a hazai állampapírok szerepelnek a legnagyobb súllyal. De mint említettem, legalább 15 éves futamidőt kell összeállítani. Igyekszünk olyan tőkeelemekkel színesíteni a palettát, amelyek hozzájárulhatnak a hosszú távú, biztonságos hozamnövekményhez. Nem könnyű ez, hiszen olyan portfóliót kell összeállítani, amely valamennyi pénztártagnak jó, legyen szó 25 vagy 50 évesekről. Luxemburgban például van arra lehetőség, hogy a tag életpályája során több mint húsz különböző összetételű portfóliókonstrukciót járjon végig. A pályakezdőnek 100 százalékban részvényekből áll össze a befektetése, ám az idő előrehaladtával ez fokozatosan csökken, s végül már az állampapírok dominálnak. Másfél évvel ezelőtt az OTP Magánnyugdíjpénztár portfóliójában is 10-15 százalékkal több részvény volt, a tőkepiaci fejlemények miatt ezt mérsékeltük. Nullára nem akartuk levinni, függetlenül attól, hogy jelenleg a nemzetközi helyzet okozta bizonytalanság is rányomja a bélyegét a tőkepiacra. Úgy vélem, nem szabad remegő kézzel értékpapírt választani, és fontos a diverzifikáció is. Ezért van közép-európai és fejlett országbeli részvény is a portfóliónkban, ami néhány éven belül beérhet. A törvény ráadásul engedélyezte a pénztárak számára az ingatlanvásárlást is, ami - mivel hosszú távú befektetésről van szó - szintén szóba jöhet.

>> Úgy tűnik, a választható portfólió az önkéntes pénztárakra marad. Önök nem próbálkoznak ilyesmivel?

- Az eddigi tapasztalatok szerint a tagság nem nagyon mozdul a kockázatosabb portfóliók felé. A pénztártagoknak el kell magyarázni, hogy egy nagyobb részvényhányad mekkora pluszkockázatot jelent, ám úgy gondolom, a tagok közel 95 százaléka az eredeti, minimális kockázatot rejtő, döntően állampapírokat tartalmazó portfóliót választaná. A kínálatot meg kell teremteni, ezért várhatóan a mi önkéntes pénztárunk is kérelmezni fogja a bevezetés engedélyezését a felügyeletnél.

>> Az önkéntes pénztárakba való belépést alapvetően a munkáltatók ösztönzik. Nem várható, hogy egyes multik kivonulása már az idén rányomja bélyegét erre a szegmensre?

- Az önkéntes pénztárak arra jók, hogy ráébresszék az embereket az öngondoskodásra. Bízom abban, hogy az elbocsátottak nagy része hamarosan munkát talál, a most távozó külföldi cégek helyett újak érkeznek, s folytatják a támogatási gyakorlatot. Külföldön komoly hagyománya van az alkalmazottak támogatásának, a fizetés jelentős részét "cafeteria" rendszerben kapják a dolgozók, s ők dönthetik el, ezt a juttatást nyugdíj-, vagy egészségpénztárba helyezik el, netán másra költik.

>> Ha már külföldi példáknál tartunk, az EU-csatlakozás mennyiben hat a szektorra?

- A magyar tőkefedezeti rendszerre az uniós tagországok szakemberei kedvezőtlen megállapítást nem tettek, ráadásul az EU-ban is igen vegyes a kép a nyugdíjrendszereket illetően. Az átjárhatóság egyelőre ott sincs megteremtve. A nyugdíjrendszerekre vonatkozóan koordinációs kötelezettség van, így nem kell minden részletszabályt az uniós normákhoz igazítani. A Stabilitás Nyugdíjpénztári Szövetség - amely a hat legnagyobb pénztárat fogja közre - arra törekszik, hogy bekapcsolódjon a brüsszeli székhelyű európai nyugdíjpénztár-szövetség munkájába, ami az uniós integráció miatt is célszerű. A szövetség a hazai jogalkotási munkához is hozzájárul azzal, hogy folyamatosan véleményezi az egyes jogszabálytervezeteket, és közreműködik a jogalkotók elképzeléseinek minél szakszerűbb megvalósításában. Közvélemény-kutatást is végez, egyezteti a tagok között a kommunikációt, etikai normákat alakított ki.

>> Piacvezetőként miben látja a kihívásokat?

- Az eredményeket meg is kell tartani. Nem dőlhetünk nyugodtan hátra. A meglévő pénztártagokat meg kell becsülni, folyamatos termékinnovációval kell előállni. Ez lehet az internet adta lehetőségek kihasználása is, ami tagi szinten az egyéni számla interneten keresztüli lekérdezhetőséget is magában foglalja. Komoly fegyvertényt jelent a magán-nyugdíjpénztári rendszer fejlődésében az is, ha elindul a pénztárak és a PSZÁF által tervezett új bevallási rendszer, melynek lényege, hogy a munkáltatók az interneten keresztül gyorsabban, olcsóbban fogják megküldeni a havi adatszolgáltatást a pénztárak számára. Sőt, terveink szerint már az adatok feltöltésénél ellenőrizhetik azok egy részét, csökkentve a többszöri hosszadalmas levelezést az esetleges hibás tételek javítása érdekében. Kihívásokkal tehát nap mint nap találkozom.

>> Ez úgy tűnik, nem is okoz önnek gondot, hiszen meglehetősen távol került eredeti szakmájától is.

- Kétségtelen, éppen az MBA-diplomámat szereztem, amikor feltették a kérdést, elvállalom-e ezt a beosztást. Nagy kihívás volt, és nem is a mély vízbe, hanem szinte a zuhatagba estem bele. Hatalmas váltást jelentett ez a korábbi beosztásomhoz képest is, hiszen míg néhány héttel korábban a belső ellenőrzést végeztem a bankcsoportnál, nem sokkal később már arról kellett döntenem, milyen számítástechnikai fejlesztésekre lesz szükségünk, milyen arculatot alakítsunk ki, milyen reklámklipek menjenek adásba. Hozzám tartozott az értékesítési tevékenység és az adminisztrációs háttér megszervezése, a stáb összeállítása, ami az első évben többször is lecserélődött. De nemcsak hogy hittem a pénztár sikerében, hanem élveztem is a munkát. Megvan a szépsége is: egy szervezetet kellett a semmiből kiépíteni úgy, hogy közben ne essünk bele a növekedés csapdáiba. Ráadásul a bankcsoportba is be kellett illeszkednünk, meg kellett találnunk a közös hangot a kollégákkal, hogy minden lehetséges eszközzel segítsük egymás működését. Mostanra respektált szereplőivé váltunk a piacnak. Ezzel a felelősségünk is nagyobb lett. Jelenleg közel 103 milliárd forint a kezelt vagyon, ami természetesen tovább növekszik. A pénztárnak jelentős piacformáló szerepe van, a velünk való konzultáció szinte megkerülhetetlen a fontos kérdésekben, és mi szívesen megyünk elébe minden konstruktív megoldásnak és javaslatnak.