Paksnak nincs alternatívája

A paksi erőmű 7,30 forintért termel egy kilowattóra áramot, ami a közüzemben mérsékelt árú ellátást tesz lehetővé. Az a közel 2000 megawatt, amit birtokol, a villamosenergia-rendszer szempontjából egyelőre nélkülözhetetlen. Az importnak ugyanis műszaki korlátai vannak, 2004-től pedig a szakértők az áramigény növekedésével számolnak. Így Paksnak ma nincs alternatívája - foglalja össze Kocsis István vezérigazgató. A tulajdonos MVM Rt.-n keresztül az állam legfontosabb elvárása a biztonság. A társaság közérthető stratégiája: a lehető legbiztonságosabban, a lehető legolcsóbban, a lehető legnagyobb mennyiségben és a lehető leghosszabb ideig energiát termelni.

A társaságnál az elmúlt öt évben a biztonság állt a figyelem középpontjában. A működtetési tapasztalatok, illetve az 1995 előtti tizennyolc, nemzetközi biztonsági felülvizsgálat ajánlásai alapján új biztonsági filozófiát fogalmaztak meg, s meghirdették az AGNES programot. "Ez 60 milliárdos program volt, amit öt év alatt hajtottunk végre" - mondja a vezérigazgató. "Ennek eredményeként - és ezt nemcsak mi mondjuk, hanem nemzetközi hatóságok - a paksi reaktor biztonsága teljesen megfelel a vele azonos korú nyugat-európai erőművekének. Nemzetközi összehasonlításban a paksi erőmű a legjobb tíz százalékba tartozik a biztonságot és a kihasználtságot tekintve. Érdemes tudni, hogy a világon több mint 440 összehasonlítható reaktor működik."

Kocsis István a program részleteiről elmondta, az AGNES-t nem azért indították el, mintha az erőműnek biztonsági szempontból gyenge pontjai lettek volna. Egyszerűen csak eltelt húsz év, megváltozott a biztonsági filozófia. Az erőmű építése idején például a tudomány úgy ítélte meg, hogy a földrengéssel kapcsolatos helyzet megnyugtató. Később szigorítások léptek életbe. A 60 milliárdos program egyik része volt a földrengésállóság javítása, több mint 10 milliárd forintot költöttek erre a célra. Ma az erőműnek a nehézségi gyorsulás 25 százalékát kitevő vízszintes gyorsulást gond nélkül ki kell bírnia. A programnak része volt a reaktorvédelmi rendszerek cseréje is.

"Az AGNES eredménye számokban is kifejezhető. Minden erőműnél kiszámolják, milyen gyakorisággal lehet zónaolvadásra számítani, amit egyébként, ha megtörténik, teljes mértékben kezelni tudunk" - mondja Kocsis István. Ennek a matematikai valószínűsége Pakson egy nagyságrenddel javult, vagyis a biztonságnövelő program előtt 10, most 100 ezer évenként fordulhat elő ilyen eset.

A paksi erőmű biztonsága szempontjából rendkívül fontos, hogy nemcsak szimulátor, de egy karbantartó gyakorló központ is működik. Ilyen még a világ egyetlen másik atomerőművében sincs. "Szerencsénk volt, mert Csehországban nem építettek fel egy atomerőművet, s így viszonylag olcsón tudtunk venni egy komplett reaktort" - tudtuk meg a vezérigazgatótól. Ebből hozták létre a karbantartó gyakorló központot, ahol a dolgozók gyakorolhatnak, s az emberi hiba csökkentése szempontjából ennek igen nagy jelentősége van. Tavaly a 4-es blokk nagykarbantartása és javítása dekontaminálás nélkül tudott megtörténni, éppen azért, mert a szakemberek hónapokig tudtak gyakorolni előtte, így élesben minden művelet sokkal gyorsabban és egyszerűbben ment.

"A biztonságnövelő program befejeztével az élettartam-hoszszabbítás és azzal együtt a teljesítménynövelés került a középpontba. Az első reaktort 2012-ben kellene eredetileg leállítani, azt szeretnénk, hogy húsz évvel növeljük meg az élettartamot, vagyis 2032-ben jönne el a leállítás ideje" - közli a vezérigazgató. Ennek megvalósíthatóságát illetően komoly vizsgálatok folytak. A munka tavaly fejeződött be. A társaságnál úgy látják, sem biztonsági, sem műszaki, sem gazdaságossági akadálya nincs, hogy az élettartam-hoszszabbítás és ezzel a teljesítménynövelés megtörténjen. Terveik szerint 2008-ig képesek lesznek a hosszabbítás engedélyeit megszerezni.

A hosszabbítás alapvető feltétele, hogy a biztonság jottányit se csökkenjen, és minden berendezés üzemi állapota 100 százalékos legyen mindvégig. A leállítás előtt egy perccel ugyanolyan 100 százalékos üzembiztonságnak kell lennie, mint harminc évvel korábban. A számítások szerint 100-150 milliárd forintba kerülne. Nem szükséges hozzá sem tulajdonosi, sem állami támogatás, az erőmű az amortizáción keresztül saját forrásból finanszírozható.

A hulladékelhelyezésről Kocsis István elmondta, hogy a nagy aktivitású nukleáris hulladék, vagyis a kiégett fűtőelemek elhelyezése az erőmű telephelyén, a behelyezéstől számított 50 évig biztosított. A kis és közepes aktivitású hulladékok átmeneti tárolására 2008-ig van hely Pakson, addigra a végleges lerakót meg kell építeni. Az uniós előírások szerint ez utóbbi csoport végleges lerakásáról 2013-ig, a nagy aktivitású hulladékok elhelyezéséről pedig 2018-ig kell gondoskodni.

Kocsis István azt mondja, az utóbbi években enyhülés tapasztalható világszerte a nukleáris áramtermelés megítéléséről. Korábban erős visszafogottság volt tapasztalható, egyes szakértők az atomenergia-ipar visszaszorulását prognosztizálták. Mostanában azonban a kutatók azzal számolnak, hogy a nukleáris áramtermelés szerepe növekedhet. Jelenleg 17 százalékkal részesedik a világ villamosenergia-termelésében, Európában az átlag 35 százalék. Európában van, ahol visszafogják a nukleáris ipart, például Németországban, máshol viszont fejlesztik. Finnországban nemrég engedélyezték az ötödik blokk építését, és a hírek szerint tervezik a hatodik engedélyeztetésének elindítását. Kocsis István szerint nem kizárt egy ötödik, illetve egy hatodik blokk építése Pakson sem, a telephelyen rendelkezésre áll az ehhez szükséges terület. Egyelőre azonban az élettartam meghosszabbítására és a teljesítménynövelésre koncentrálnak.