Az árampiacon azt hallani, hogy a piacnyitás tulajdonképpen befejeződött, mert nincsenek sem szabad erőművi, sem importkapacitások. Valóban befejeződött a piacnyitás?

- A piacnyitásnak nincs vége, de a folyamat korlátos. A liberalizáció törvényi feltételei minden tekintetben biztosítottak, a fizikai feltételek azonban rendkívül korlátozottak. A villamosenergia-törvényben nem intézkedtek a hosszú távú szerződések felbontásának költségeiről. Ez az MVM feladata volna, de érthető módon ez a folyamat nemigen halad előre. Amelyik szerződés az MVM-nek előnyös, azt ő nem akarja felbontani, amelyik pedig az erőműnek, azt meg ő, ez teljesen érthető. Ennek következtében a hazai lehetőségek igen beszűkültek. Ugyanakkor a magyarországi erőművi árak magasabbak a nyugat-európai piacon jellemzőeknél. Régi, rossz hatásfokú szenes erőművekkel, kötelező átvétellel ez nem is csoda. Az importkapacitások esetében a lehetőségeinket egyrészt a fizikai törvények határozzák meg. Arról nem tehetünk, hogy a magyarországi alaphálózaton keresztül a Kirchoff-törvénynek megfelelően jelentős áramlás megy keresztül, ami az átviteli kapacitások egy részét lefoglalja. Ha majd csatlakozunk az ETSO (az európai rendszerirányítók szervezete - a szerkesztő) kezdeményezte egységes határkeresztező tarifarendszerhez, akkor részben megtérítik számunkra ezeknek a véletlen áramlásoknak a költségeit, s ezt a pénzt további hálózatfejlesztésre lehet fordítani. Leginkább a szlovák-magyar viszonylatban volna erre szükség. Javasoltuk a Magyar Energia Hivatalnak egy soron kívüli vizsgálatot követően, hogy a harmadik szlovák-magyar távvezetéki összeköttetés kiépítését haladéktalanul el kell kezdeni. A kivitelezés jó esetben két évig tart, vagyis legkorábban 2006-tól állhat rendelkezésre ez a többletkapacitás. Az idei lehetőségeinket a szlovák-magyar viszonylatban erősen korlátozza, hogy a szlovák rendszerirányító még tavaly engedélyezte 800 megawatt átvitelét a határon. Az összesen 950 megawattnyi szlovák összeköttetésből 350 a közüzemi ellátáshoz foglalt. A fennmaradó 600-ból mindössze 150 megawattnyi maradt nekünk. Jövőre legfeljebb még 150-nel bővülhet, vagyis 2004-ben összesen 300 megawattnyi importkapacitás lehet a szlovák-magyar metszéken. Ha az úgynevezett 2. szinkronzóna-, vagyis déli szomszédainkkal párhuzamos üzembe kapcsolunk, akkor déli irányból 1000 megawattnyi importkapacitás nyílhat meg, tehát a kereskedők, feljogosított fogyasztók déli irányból importálhatnak, ha lesz megfelelő áron áram.

Ez azt jelenti, hogy az importkapacitások aligha oldják fel a hazai erőművi kapacitáshiányból eredő problémákat. Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben?

- Erőművet kell építeni, olcsó termelői kapacitásokat szükséges létesíteni. Arra senki se számítson, hogy a magyar árampiac alapvetően importfüggő lesz, ez ugyanis komoly szabályozási problémákat okozhat, hiszen az import tartalékait meg kell teremteni. Már ma is látható, hogy amint februártól felgyorsult a piacnyitás, úgy a paksi atomerőművet rendszeresen vissza kell terhelni, ennek azonban van egy fizikai határa, amikor ez még nem okoz biztonsági kockázatot. Részben megoldást jelentett, hogy az energiahivatal engedélyezte az MVM-nek, hogy a felesleges paksi áramot exportálja, de éjszaka, amikor a többlet jelentkezik, a piacon senkinek sem kell áram. Ugyanakkor elkerülhetetlennek látszik egy szivattyús tározós erőmű építése, legkésőbb 2010-ig. Vannak is külföldi befektetők, akik érdeklődnek a lehetőség iránt, de ekkora beruházást hosszú távú szerződés nélkül senki sem vállal. A Magyar Energia Hivatalnak ezért engedélyezni kell, hogy a Mavir Rt. szerződjön velük. Ez a megoldás azért is szükségessé válik, mert a megújuló energiaforrások arányának növekedésével további tartalékok szükségesek. Ha azt is számításba vesszük, hogy az év végén 400-600 megawattnyi régi, szenes erőművi kapacitást környezetvédelmi okokból le kell állítani, akkor lehet, hogy a kormánynak például adókedvezményekkel, vagy más módszerrel be kell avatkozni az erőműpark megújításába, bővítésébe.