Időtlen idősök
A Volvo S40/V40 modelleket az 1995. őszi Frankfurti Autószalonon mutatták be, értékesítésük pedig 1996 őszén kezdődött. Azóta közel egymillió negyvenest gyártottak. Magyarországon 4400 talált gazdára, amelyből 850 volt a V40, vagyis a kombi. A családot persze frissítgették, úgyhogy legutóbb a 2003. modellévre jelent meg kissé átdolgozott külsővel és felfrissített belsővel az S40/V40 páros. A designerek ugyanakkor kínosan ügyeltek arra, hogy a kocsi "autóssága" jobb legyen, ám a külcsín ne nagyon térjen el az eredetitől.
Mindenesetre az új modellre a korábbi függőleges csíkozású hűtőrács helyett a Volvo S60 kockás betétes rácsát szerelik, de ezt leszámítva nem látni megrázó változásokat.
Ami azonban megmaradt, az a lényeg. Mert miért is vásárolják a negyveneseket?
Először is azért, mert Volvo, s - nomen est omen - a név kötelez. A név pedig körülbelül egyet jelent a biztonsággal, a komforttal, és egy jó értelmű mássággal.
Kényelem.
Az autógyárak még az igényesebb árfekvésben is csak ritka esetben használják az ergonómia tudományának vívmányait, amikor az üléseket tervezik. Az újabb negyvenesekben azonban olyan fotelokat találunk, amely garantálja, hogy ezer kilométer megtétele után is zsibbadás és derékfájás nélkül szállhatunk ki, ugyanakkor a remek hangszigetelésnek és a valóban párját ritkító hangminőséget nyújtó hifinek köszönhetően "fejben" is pihenten érkezhetünk meg.
Azután ott van a volvós a műszerfaldesign a rendelhető fabetétekkel. Ezek rögtön egy mérettel nagyobbnak mutatják a negyvenest, a Volvo még a Mitsubishivel közösen kifejlesztett alapmodelljét. Japán örökség, hogy a kormány csak magasságban állítható, tengelyirányban nem.
Alapmodell mivolta ellenére a kocsi sokat ad, és karosszériája is megfelelően merev, az új futómű-konstrukcióról pedig csak a legjobbakat lehet mondani.
A kombi változat (V40) pár éve egy új hátsó légterelővel büszkélkedhet, s a kocsi oldalsziluettje különösen jól sikerült: lendület, elegancia, és mégis puttonyos, ha a befogadóképesség nem is óriási, 413 literes. De hát kérem, ez nem is teherautónak készült.
Az autó alapfelszereltsége biztonsági téren tökéletes, hiszen a nyaki sérülésektől védő WHIPS fejtámlarendszer, a két első légzsák az autó teljes hosszában védő függönylégzsák, a blokkolásgátló és az új modellen már az első ködlámpa is a szériafelszereltség része.
Éppen tíz éve, 1993-ban jelent meg a puritán, olcsó, ám kifejezetten játékos kisautónak készült Twingo, amelyből azóta több mint 2 milliót adtak el. Az egyfajta motorral és egy felszereltségi szinttel indult - korát messze megelőző - mini egyterűt ugyanakkor a kezdetektől ellátták egyebek között színezett üvegezéssel, moduláris hátsó ülésekkel és a műszerfalon LCD kijelzőkkel.
Az idő azonban haladt, s ma már két - 60, illetve 75 lóerős - 1,2 literes motorral és ötféle felszereltséggel rendelhető a Twingo, amelyből egyébként sosem készült jobbkormányos változat.
A gyár a sikereket annak tulajdonítja, hogy a kezdeti puritán funkcionalitás helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a Twingo-feeling, a kisautó személyisége s a divat követése, ezért több limitált szériát is kibocsátottak az elmúlt években. A műszaki fejlesztéseknek köszönhetően mérete dacára komoly autóvá "nőtte" ki magát a Twingo, amelyhez gyakorlatilag bármilyen biztonsági vagy kényelmi felszerelés rendelhető. A modell az autóiparban élemedettnek számító kora ellenére még mindig nagy népszerűségnek örvend: Magyarországon évek óta stabilan 1000-1500 talál gazdára, mondhatni bérelt helye van a piacon. A Renault-tól kapott információink szerint 2006-ig jelenlegi formájában gyártják, s addig csak apróbb változtatásokon esik át.
Két éve új motorral, az először a Clióban debütált 1,2 literes, 75 lovas, 16 szelepessel látták el, amely teljesítménye javát 2500-3000/perc felett nyújtja, s ebben a tartományban járatva dinamikusan lehet autózni. Az új motor érkezésével egyidejűleg nőttek a fékek átmérői, és módosult a futómű is.
