Konyáriék új kihívások előtt

Húsz hektár, kétezer hektoliter tárolótér, évi kétszázezer palack bor - ennél nagyobbra Konyáriék családi pincészete a közeljövőben nem növekedhet, állítja apa és fia. Konyári János, az ismert borász és sokra hivatott Dániel fia egy-két éve határozta el, hogy mindent beleadnak az addig visszafogottan menedzselt családi pincészetbe. Ehhez elsősorban arra volt szükség, hogy Dániel befejezze a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemet - 2000-ben diplomázott -, majd visszatérjen külföldi tanulmányútjairól. A nagy feladatokra való felkészülése tudatosnak tekinthető, igazolásul elég, ha felsoroljuk, mely országokban vett részt szüreteken: előbb Portugáliában töltött három hetet bevezetésként, majd három-három hónap Dél-Afrika, Kalifornia és Új-Zéland következett. Dél-Afrikában, a jó nevű Bergkeldernél tanulta a legtöbbet.

Konyári János és Dániel elhatározása nyomán 2001-2002-ben elkezdődött a birtok fejlesztése. Újabb és újabb területeket szereztek meg a legjobbnak tudott Kishegy nyugati és délnyugati lankáin, s zöldmezős beruházás keretében hozzáláttak az új pince és feldolgozó építéséhez. Ez utóbbi tervezése és kivitelezése Dániel elképzelései alapján zajlott és zajlik, aki a természeti adottságoknak is köszönhetően ragaszkodhatott ahhoz, hogy a szőlő feldolgozása a gravitációs eljárás alapján történjék, azaz a gyümölcsöt-mustot-bort kímélendő ne szivatytyúzzanak. (Tokaji pincészeteknél vagy a Vylyannál találkozhatunk hasonló technológiával.) Dániel a borászat méreteiről azt mondja, a továbbiakban is minden fontosabb munkát maga szeretne elvégezni a pincében.

Konyáriék a kék szőlők közül cabernet sauvignont és franc-t, merlot-t és kékfrankost, "fehérben" chardonnay-t, sauvignon blanc-t, olaszrizlinget és hárslevelűt termelnek, illetve telepítenek, jellemzően 5500-as hektáronkénti tőkeszámmal. A Kishegyen olyan területeket, meredek, napsütötte oldalakat is bevontak - jegyzi meg Dániel -, ahol a múlt század első felében volt utoljára szőlő, de mivel nehéz volt művelni, hagyták kipusztulni. Apa és fia egybehangzóan állítják, szép és gazdag fehérborokat is akarnak készíteni - Dániel az olaszrizling fontosságát hangsúlyozza -, ám a vörösborok lesznek választékuk főszereplői. Itt lép be a képbe a "nagybor-filozófia", de az ifjabb Konyári rögvest leszögezi: erről értelemszerűen csak jó évjárat esetén helyes beszélni. Hozzáteszi: az esélyek jók, hiszen már a tihanyi apátság 1211-es összeírása szőlőművelő családokat sorol fel, azt pedig biztosan lehet tudni, hogy a XIX. század második felében kiemelkedő vörösborának köszönhetően tartották számon Lellét és környékét. Arról, hogyan alakul közöttük a munkamegosztás, Konyári János azt állítja, a fiára bízza a dolgok irányítását, ám ha igényli, mindig szívesen segít neki. Dániel erre annyit mond: a munka fizikai részét "nagyjából egyedül" szeretné végezni, de nem szívesen nélkülözné édesapja szakmai közreműködését, támogatását.