Görögország útja az EU-ba egyszeri és megismételhetetlen, mégis számos tanulsággal szolgálhat az ezután csatlakozók, köztük Magyarország számára. Ez a szerző legfőbb üzenete. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, doktori disszertációból és hihetetlen személyes szerencse révén született ez a könyv, amely tudományos dolgozat szakmai értékeit ötvözi azzal a szerelemmel, ami Almássy Esztert fűzi a napfényes Hellászhoz. Kár, hogy nem volt elég bátorsága megmutatni ezt a varázslatot, és inkább csak villanásokkal színesíti a "doktori könyvet", amitől persze még izgalmasabbá válik az az áttekintés, amivel Görögország útját az Európai Unióba(n) a társulási szerződéstől a csatlakozáson át szinte napjainkig nyomon követi.

Ki gondolta volna, hogy jó néhány dolog Görögországgal kezdődött az EU-ban? Az integráció történetének első társulási szerződését Athénnal kötötte a közösség 1961. július 9-én. A görögök harcosságának (is) köszönhető a regionális politika megszületése. Alig lépték át (1981-ben) az Európai Unió küszöbét, 1982. március 19-én egy papírt lobogtatva már kifogások tömegével ostromolták Brüsszelt. A "görög memorandum" néven elhíresült dokumentum vezetett azután a regionális politika első igazi kísérletéhez, az átfogó mediterrán program megvalósításához: ennek forrásaiból nemcsak görög, de francia és olasz szegény régiókat is felkarolt közösség, segített a helyi mezőgazdaság, továbbá a halászat, a turizmus, a kutatás és az oktatás korszerűsítésében. S az időeltolódásnak köszönhetően 2002. január 1-jén Görögország volt az első az Európai Unióban az euró bevezetésében is, miközben a kontinens legöregebb valutájától, a drachmától búcsúztak lakói.

"Görögország csak a pénzforrásokért lett az Európai Gazdasági Közösség tagja, egyik lábával bent volt, míg a másikkal kint" - idéz másokat Almássy, s cáfolja a vádakat. Eleinte valóban ügyetlenül bánt az integrációs lehetőségekkel, s sok időbe tellett, de rájött a dolog nyitjára. Szabályszegéseiért többször elmarasztalta az Európai Bíróság, s mégis, az állam túlzott szerepvállalása miatt "elnyerte" az EU legerősebben szabályozott országa titulust is. Miután felkészületlenül lépte át a közösség kapuját, volt úttörő és próbababa, mígnem mostanság az eurózóna második leggyorsabban fejlődő államaként emlegetik az elemzők. (KoM)