A munkáltatók kötelessége a rehabilitáció
Megváltozott munkaképességű dolgozónak az tekinthető, aki egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörében, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, és nem részesül öregségi vagy rokkantsági (baleseti) nyugellátásban vagy öregségi, illetve munkaképtelenségi járadékban. Az is megváltozott munkaképességű személynek minősül, aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt baleseti járadékban részesül.
Ebben az esetben a foglalkoztatás biztosítása annak a munkáltatónak a feladata, ahol a munkavállaló a megváltozott munkaképességének megállítása idején munkaviszonyban állt. Elsősorban eredeti munkakörében kell foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű személyeket, ha ez nem lehetséges, olyan munkakörbe kell áthelyezni - munkaszerződésük módosítása mellett -, ahol egészsége további romlása nélkül munkaképességét hasznosítani tudja. Itt sor kerülhet betanításra vagy új szakképzettség biztosítására. Mindezek hiányában a rehabilitáció részét képezheti a részmunkaidőben történő foglalkoztatás vagy a bedolgozói foglalkoztatás megoldása. A rehabilitációs feladatok végrehajtásával felmerült költségek a munkáltatót terhelik.
Nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát annak, akinek a munkaképesség csökkenése az 50 százalékot eléri, továbbá az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási betegségben szenvedő munkavállalónak, amíg baleseti járadékban részesül. Nem vonatkozik a felmondási tilalom arra, aki kijelölt munkakörében a munkáját ismételten nem látja el, vagy arra alkalmatlan. (Nem tartozik e körbe az egészségkárosodással összefüggő alkalmatlanság!) Ugyancsak nem vonatkozik a felmondási tilalom arra, aki az egészségi állapotának megfelelő munkahelyet nem fogadja el, továbbá aki öregségi (rokkantsági) nyugdíjra, vagy öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra jogosult. Felmondással megszüntethető továbbá a munkaviszony akkor, ha a rehabilitációs bizottság alkalmas munkahelyet nem tud biztosítani. Nem vonatkozik a felmondási tilalom arra a megváltozott munkaképességű személyre sem, aki 20 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál áll alkalmazásban.
Ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességű egyének is érvényesülni tudjanak, és képességüknek megfelelő munkát végezhessenek, állami támogatást vehet igénybe az őket foglalkoztató munkáltató. A dotáció alapját a megváltozott munkaképességű dolgozók részére kifizetett tárgyhavi átlagbér minimálbérrel számított szorzata képezi, amelynek összege annak függvénye, hogy az átlagos statisztikai állományi létszámhoz viszonyítva hány százalékot jelent a megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya. Ha ez utóbbi 5 és 10 százalék között van, a dotáció mértéke az előbbi szorzat 45 százaléka. Ha a megváltozott munkaképességűek aránya 10 és 40 százalék között van, a dotáció mértéke a fenti szorzat 55 százaléka, ha 40 és 60 százalék között van, a dotáció 100 százalék, ha pedig 60 százalék, illetve e fölött van, a dotáció mértéke 135 százalék. A támogatás iránti kérelmet, az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon kell kérni a székhely szerint illetékes APEH-igazgatóságon. A dotáció havonta, a tárgyhót követő 20. naptól igényelhető.
A dotáció szempontjából megváltozott munkaképességű foglalkoztatottnak kell tekinteni azt a munkaviszonyban vagy ezzel egy tekintet alá eső munkaviszony jellegű jogviszonyban állót, akinek egészségi állapota miatt 40 százalékos vagy ezt meghaladó mértékű a munkaképesség csökkenése, és napi munkaideje legalább a 4 órát eléri. Dotáció szempontjától megváltozott munkaképességű személynek tekintendő az is, aki üzemi baleset (foglalkozási betegség) miatt baleseti járadékban (nyugdíjban) részesül, és eredeti munkakörében rehabilitációs intézkedés nélkül teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált.
Az eredeti munkakörükben nem foglalkoztatható megváltozott munkaképességű személyeket keresetkiegészítésben kell részesíteni. Ez annak jár, akinek munkaképesség-változása az 50 százalékot eléri, és betanításban vagy szakképzésben részesül. A kereset 100 százalékának megfelelő összeg a betanítás, illetve szakképzés időtartamára jár, de legfeljebb 12, illetve 30 hónapig. Üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében tartósan alkalmatlanná vált munkavállaló részére, ha átképzésben nem részesül, vagy azon már részt vett, a korábbi átlagkeresetének 80 százalékáig kell kiegészíteni az ennél kevesebb keresetét.
