A zongorista rettenete
Különösen nehéz feladatra vállalkozik, aki filmen próbálja visszaadni a holokauszt rémségeit. Filmnézés közben ugyanis konkrét képeket, jeleneteket látunk, s nem a fantáziánkat kell megmozgatnunk a történések átéléséhez. Nem véletlen, hogy sokan azt gondolják, ez a téma rendkívül nehezen adható vissza filmen, s az se véletlen, hogy Steven Spielberg Schindler listája és Roberto Benigni Az élet szép című filmje (hogy csak két, merőben eltérő stílusú filmet említsünk) egyaránt nagy vitákat kavart. Roman Polanski se véletlenül készült hosszú éveken át A zongorista megfilmesítésére.
A lengyel zongorista, Wladyslaw Szpilman önéletrajzi regénye, A zongorista (amely magyarul is megjelent az Európa Kiadó gondozásában) drámai erejű irodalmi alkotás. Szerzője a neves zongoraművész, Szpilman, aki túlélte a varsói gettót és a bombázásokat. Csodával határos módon menekült meg Auschwitz elől, az egész családját behajtották a vagonokba, amikor őt egy ismerőse kirángatta a sorból. Elhagyatott lakásokban bujkált, olykor heteken át ki se mozdulhatott, nem volt semmi inni- és ennivalója. Végül egy német tiszt vitt neki élelmet a rejtekhelyére, s bármennyire romantikusnak látszik is ez a befejezés, hogy egy tisztességes német tisztnek köszönhette végső soron az életét, a valóság akkor is ez volt. Wladyslaw Szpilman pedig elképesztő drámai erővel vetette mindezt papírra.
Tegyük hozzá: amennyire a film a szemünk előtt pergő képek miatt eleve nem hathat ugyanúgy, mint egy regény, Roman Polanski erőteljes filmet forgatott belőle - nem véletlenül kapta meg tavaly az egyik legrangosabb filmszakmai elismerést, a cannes-i Arany Pálmát. Majd őt illette a legjobb rendezőnek járó Oscar-díj is. Amint a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját Adrien Brody vehette át, s ez a produkció kapta meg a legjobb forgatókönyv-adaptációért járó Oscart is. Adrien Brody mellett az összes szereplő játékán, az operatőr és az egész csapat munkáján is jelentősen múlott a film sikere.
Polanski szinte dokumentarista stílusban ábrázolja a túlélésért folytatott küzdelmet. Így a maga hétköznapiságában látjuk azt a sok borzalmat, rettegést, amit a lengyel zsidók akkori mindennapjukként átéltek. Ettől a "hétköznapiságtól", attól, hogy átéljük: a túlélésért folytatott küzdelem mindennapos megszokássá lett, miközben természetesen mindaz a rettenet egyáltalán nem lehet hétköznapi, nos, ettől válik igazán megrendítő alkotássá Polanski legújabb filmje. (EE)
