Helyükre kerülnek az árak?

A magyarországi energiaárak az elmúlt években nem voltak a helyükön, és bizonyos értelemben ma sincsenek még ott. A mesterségesen eltorzított viszonyok mindhárom területen komoly feszültségeket okoztak. A helyzet azonban rendeződni látszik, bár az üzemanyagok magas adótartalma nem változik.

A földgázüzletben ellátási problémákat eredményezhet, hogy az elmúlt években még az importárat sem fedezte a végfelhasználói, nemhogy a hálózat fejlesztéséhez szükséges forrásokat biztosította volna. Még az év elején az energiahivatal szakértői úgy számoltak, hogy változatlan árak mellett a gázipari infrastruktúra felújítása csaknem száz évig tartana.

A rendszer azonban már az előző télen elérte teljesítőképessége határát. A mesterségesen alacsonyan tartott gázárak a fogyasztás szerkezetét is eltorzították, és az ország tüzelőanyag-felhasználásában is torzulásokat eredményeztek. Egy családi ház fűtése ma gázzal feleannyiba kerül, mint más fűtőanyaggal, ezért folyamatosan nő a felhasználás, és folyamatosan emelkedik a napi csúcsigény is. Miután azonban a fogyasztói árak nem adnak fedezetet a rendszer karbantartására, felújítására, a nagynyomású vezetékrendszer és az elosztóhálózat is elöregedett, elhasználódott. Magyarországon 5500 kilométernyi nagynyomású gázvezeték üzemel, ebből tavaly a jelenlegi gázárak mellett 60 kilométernyit sike-rült felújítani. A Mol Rt. számításai szerint 2005-2010 között 300-425 milliárd forintra lenne szükség a hosszú távú ellátásbiztonsághoz szükséges beruházásokhoz. A csúcsigények növekedése miatt ki kell alakítani egy harmadik nemzetközi betáplá-

lási pontot is. Szükséges egy

1 milliárd köbméter kapacitású tároló létesítése, a kompresszorok nitrogén-oxid-kibocsátásának csökkentését szolgáló beruházás, az ellátórendszer kapacitásainak szinten tartása és új források feltárása.

Ezeket az árszabályozás okozta feszültségeket - mondja Varró László, a Magyar Energia Hivatal vezető közgazdásza - megoldják a 2004. január 1-jével életbe lépő új árszabályozási elvek, illetve a rendszerhasználati díjak. Utóbbiakat ugyanis úgy határozták meg, hogy azok fedezzék a szükséges karbantartási és felújítási költségeket, illetve az ellátásbiztonság fenntartásához nélkülözhetetlen hálózatfejlesztési beruházások forrását. Az árszabályozásban pedig az importár lesz a kiindulási alap, a lakossági fogyasztóknál azonban a hazai kitermelésű gáz bányajáradékából a következő években kompenzációs rendszert alkalmaznak.