Ki viszi tovább a társaságot?

Ez idő tájt számtalan osztrák vállalatot érint az utódlással összefüggő probléma. A következő években ugyanis - nyugdíjba vonulás, elhalálozás, vagy egyéb okok miatt - 52 ezer céget, mindenekelőtt kis- és középvállalatot kell tulajdonosának, tulajdonosainak átadni egy kiszemelt utódnak. Az említett 52 ezer cég 440 ezer embert foglalkoztat - ez is mutatja a probléma mélységét. Annak súlyosságát pedig az az adat jelzi, hogy - az eddigi tapasztalatok szerint - az érintett vállalkozások 27 százaléka egyáltalán nem készül fel az átadásra. Ennek oka igencsak prózai, egyszerűen azért, mert nincs utód.

Ha nem történik semmi, s a cégek utódlás hiányában megszűnnek, akkor legalább százezer ember kerülhet az utcára. Izgalmas napok következnek tehát egy sor cégnél, ahol most dől el, hogy a régi főnök egyben az utolsó is, vagy a sikeres utódlásnak, átadásnak köszönhetően a vállalkozás új lendületet kap. Többen - köztük a kamarák - már felhívták a figyelmet arra, hogy a leendő új főnököt, tulajdonost, vállalkozót nem szabad adóval, illetékkel túlterhelni. A küszöbönálló adóreformnál az ilyen helyzetre is figyelemmel kell lenni, hiszen nem ajándékról, hanem a jövőbe való befektetésről van szó - figyelmeztetnek, egyben követelve többek között a cégátadásoknál az örökösödési illeték eltörlését, vagy például a hitelnyújtáskor felszámított illeték eltörlését. Aki egy céggel együtt hitelt is átvesz, ne fizessen még egyszer a hitelnyújtáskor szokásos illetéket, vallják.

Az osztrák vállalkozások egyébként a legtartósabbak és a legszívósabbak közé tartoznak Európában. Az újonnan alapított cégek 70 százaléka öt év után még működik, és az alapító tulajdonában van, további 25 százaléka ugyan tovább működik, de már nem az alapító tulajdonában, és mindössze 5 százaléka szűnik meg csőd, felszámolás következtében. (BGy)