Német betétdíj piaci zavarokkal
Nemzeti visszaváltórendszer, szigetmegoldások, egyutas italcsomagolások kilistázása - új fogalmak, amelyekkel a német fogyasztók és vállalkozások az elmúlt hónapokban ismerkedtek meg a nem újratölthető csomagolású szénsavas üdítők, ásványvizek és sörök piacát alapjaiban felborító betétdíjas szabályozás bevezetésével összefüggésben. A német kormány környezetvédelmi megfontolásból döntött az újratölthető italcsomagolások forgalmazásának jogszabályi ösztönzése mellett, ám a gyakorlatban komoly piaci zavarokhoz és veszteségekhez vezetett, hogy a piaci szereplőknél felmerülő költségekkel, illetve ezek kölcsönös kompenzálásával nem számoltak. A kellemetlen piaci következmények talán leglátványosabb jele, hogy a diszkontláncok kínálatában radikálisan lecsökkent az italmárkák választéka, s eltűnt a polcokról ezzel öszszefüggésben több világmárka is szinte teljesen.
A betétdíj kivetését az egyutas italcsomagolásokra még az 1991-es csomagolási törvény mondta ki, amely előírta, hogy amennyiben az újratölthető italcsomagolások aránya két egymást követő évben 72 százalék alá esik, betétdíjat kell kivetni a nem újratölthető termékek után. Ennek hatása a 90-es évek végén jelentkezett, amikor a PET palackok térhódításának következtében a többutas italcsomagolások aránya a kvóta alá esett.
Hosszas viták után, részben politikai megfontolásokból, a német törvényhozás az idén január 1-jei hatállyal vezette be a kötelező betétdíjat az egyutas ásványvíz, sör és szénsavas üdítő csomagolásai után. Az év első kilenc hónapjában a kereskedőknek csak a saját üzleteikben eladott italcsomagolásokat kellett visszaváltani, ám október 1-jétől a boltok minden betétdíjas palackot kötelesek viszszaváltani, függetlenül attól, hogy a fogyasztó hol vásárolta meg korábban a terméket, miközben továbbra sem született meg egy olyan nemzeti szintű elszámolási rendszer, amely alkalmas lenne a kereskedőknél jelentkező költségek kiegyenlítése.
Márpedig az érintettek egybehangzó véleménye szerint e nélkül a betétdíjas rendszer nem működőképes. A boltok egy részében ugyanis a fogyasztók több betétdíjas palackot váltanak vissza, mint amennyit helyben vásároltak, s figyelembe véve a betétdíj - űrmérettől függő - 0,25, illetve 0,5 eurós összegét, hoszszabb távon ez elviselhetetlen veszteséget jelent, amennyiben a kieső összeg nem kerül kompenzálásra azoktól az üzletektől, ahol több palackot vásároltak, mint amennyit visszaváltottak. A gyártó- és kereskedőcégek szorgalmazása ellenére az elszámolórendszer amiatt nem került felállításra, mert a német kartelltörvény nem teszi lehetővé a nagy kereskedelmi láncok ilyen szintű együttműködését.
A kereskedelmi cégek három irányba léptek veszteségeik mérséklése érdekében. Egy részük egyszerűen kilistázta a nem újratölthető csomagolású termékeket, azaz csak többutas palackokat forgalmaz. A piac 70 százalékát lefedő nagy kereskedelmi láncok úgynevezett szigetmegoldást alakítottak ki, azaz csak az áruházlánc újonnan kialakított, egyedi formájú palackjaiba csomagolt betétdíjas termékeket értékesítik és fogadják vissza, amire a jogszabály a műanyag csomagolások esetén lehetőséget ad. Az italpiac maradék 15 százalékát kitevő üzletek: benzinkutak boltjai, éttermek, szállodák és más kisebb értékesítők vállalták, hogy a költségek elszámolása nélkül is visszaváltják az egymás által is értékesített italcsomagolásokat. Ezt magasabb értékesítési áraikkal tudják ellensúlyozni, amelyet a nagyobb áruházláncok nem engedhetnek meg maguknak.
A kereskedelem reakciója az egyutas csomagolású italok kínálatának beszűküléséhez és a forgalom visszaeséséhez vezetett, ami az italgyártóknál okozta a legnagyobb veszteséget. A kis- és középvállalkozások jelentős része csődközelbe került, miközben a szigetmegoldást választó kereskedők is palackonként 4-6 eurócent pluszköltségről számolnak be. Az italpiacról - a szállítási költségek miatt szinte kizárólag egyutas termékeket forgalmazó - külföldi töltők is szinte teljesen kiszorultak, s ez nem kerülte el az Európai Bizottság figyelmét sem, amely néhány héttel ezelőtt eljárást indított Németországgal szemben a versenypiaci szabályok megsértése miatt. Berlinnek két hónapja van a válaszadásra, s amennyiben ezt Brüsszel nem tartja kielégítőnek, hivatalos felszólítást küldhet a rendszer megváltoztatására. Amennyiben ennek a berli-
ni kormány nem tesz eleget, Brüsszel az Európai Bíróság elé viheti a német betétdíjas szabályozás ügyét. Mindenesetre a jogszabály módosítására várhatóan az uniós eljárás lezárása előtt sor kerül majd, mivel a vállalkozói szektor is változtatást követel, a betétdíjak eltörlését kezdeményezve, illetve a kormányzat is újabb módosításokra készül, s az egymástól eltérő tartalmú javaslatok egyúttal a bizonytalanságot is fenntartják a piacon. (NIG)
