Pénzforgató
A megjelenő forrásigényt a döntéshozók jellemzően és elsődlegesen külső források bevonásával kívánják kielégíteni. Az elmúlt évtizedben a külső források bevonásának számos új formája, konstrukciója jelent meg, sőt lehetőség nyílik államilag szubvencionált hitelekre is.
Sok esetben azonban a külső finanszírozási formák alkalmazása nem járható vagy nem az optimális megoldást kínáló út. Ilyen esetekben merül fel, és általában kielégítő megoldást kínál a társaság belső tartalékainak feltárása, azok mozgósítása. A belső tartalékok feltárásának célja az üzleti hatékonyság javításán keresztül pótlólagos forrást biztosítani a társaság számára, melynek kimagasló előnye, hogy - pl. a bankhitellel ellentétben - nem kell azt visszafizetni, véglegesen a vállalkozásban marad.
A társaság belső tartalékai két csoportba oszthatók aszerint, hogy azok egyszeri vagy folyamatosan, a jövőben tartósan megjelenő pótlólagos forrást jelentenek-e. Az első csoportba jellemzően a vagyonszerkezet átalakítása révén kinyerhető tartalékok (vevő- és szállítóállományok, készletek, befektetések stb.), a másodikba pedig a pénzügyileg is realizálódó hozamok növeléséből származó tartalékok (a technológiai fedezet növelése, az irányítás vagy akár a finanszírozás költségeinek csökkentése) tartoznak. A belső tartalékfeltárást jelentősen támogathatja a cégnek a működési környezetében történő pozicionálása, összehasonlítása. Erre általában jó módszer a benchmarkvizsgálat, ennek során a cég mutatói az iparági átlagokkal vagy akár a versenytársak nyilvánosan hozzáférhető adataiból számított mutatókkal kerülnek összevetésre. Jelenleg már rendelkezésre állnak olyan adatbázisok, melyekben sok mutató vonatkozásában szerepelnek iparági átlagok. A számszaki elemzések és a társasági folyamatok áttekintését követően lehet azonosítani az erőforrások és a működés tartalékokat rejtő pontjait, továbbá az azok révén rendelkezésre álló pótlólagos forrás valószínűsíthető nagyságát.
A fenti vizsgálatok, az e célra kidolgozott módszertani megoldások alkalmazásával mindössze néhány nap alatt elvégezhetők, a munka megfelelő intenzitását és a megfelelő tulajdonosi/felsővezetői szándékot feltételezve. Több idő a munka érdemi részének megvalósítása, sokszor fájdalmas intézkedésekkel és a következetes végrehajtással.
A pótlólagos forrásigény belső tartalékok feltárásával és mozgósításával történő kielégítése nem csodaszer. A megvalósítás időigénye sokszor meghaladja az idegen források rendelkezésre állásához szükséges időt (bár esetenként például egy vissza nem térítendő támogatás megszerzése is sok időbe telhet). Ugyanakkor a belső tartalékok feltárása mint szemléletmódnak a vállalati gondolkodásban és gazdálkodásban történő meghonosításával a működési hatékonyság növelése révén az idegen forrásállomány optimalizálható, de akár a forráshiányos helyzet kialakulása is megelőzhető.
