Sokba kerül a felfutó áramigény
A világ növekvő szénhidrogén- és villamosenergia-igényének kielégítéséhez több mint 16 ezer milliárd dollárt kell az energiaiparba beruházni 2030-ig a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint. Ennek nagyjából a felét kell majd arra fordítani, hogy az elöregedett elsődleges és másodlagos energiatermelő- és szállítókapacitásokat újakkal pótolják az áramhiányok megakadályozása végett. Ám a jelenlegi kínálati szint fenntartása korántsem elegendő, hiszen a villamos energia iránti kereslet gyors növekedésével kell számolni a XXI. század első három évtizedében. Ezért várhatóan 4700 gigawatt új erőművi kapacitást kell építeni világszerte, nem beszélve a hálózatfejlesztésről.
A villamosenergia-termelés, -átvitel és -elosztás összberuházási igénye így megközelítheti a 10 ezer milliárd dollárt. Ebből a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozó 30 ipari ország együttesen több mint négyezermilliárd dollárral részesedhet. A régiók közül jelentős lesz Kelet-Ázsia és Latin-Amerika szükséglete (közel 800-800 milliárd dollárral), az egyes országokat tekintve pedig kiemelkedik Kína 2 ezer milliárd, valamint India 700 milliárd dolláros igénye. Ám Észak- és Nyugat-Európában is lényeges többletberuházás szükséges ahhoz, hogy az árampiacok liberalizálásával felerősödő kereskedelmet ne gátolja a távvezetékek szűk keresztmetszete. Ez utóbbi fejlesztés jelentőségét csak aláhúzzák az idén nyáron tapasztalt súlyos áramkimaradások.
A kőolajipari beruházások nagyjából 20 százaléka - a zömmel az OPEC kartellhez tartozó - közel-keleti térségben várható. Itt található ugyanis a világ kőolajtartalékainak közel kétharmada. Ezen belül egyedül Iraknak csaknem ötmilliárd dollárt kell kapacitásfejlesztésre fordítania, ha 2010-ig el akarja érni a tervezett, napi négymilliárd dollárt megközelítő szintet. A kartelltől független termelők közül Oroszország olajipari beruházásai a jelzett időszak végéig elérhetik a 328 milliárd dollárt, ami évi 11 milliárdnak felel meg. (Tavaly a helyi olajtársaságok öszszesen mintegy hatmilliárd dollárt ruháztak be.)
Hozzávetőleg a kőolajéhoz hasonló nagyságú ráfordítást igényel a földgázipar is, hiszen e környezetkímélőbb szénhidrogénféleségből közel megkétszereződhet a világkereslet. Emiatt csak a cseppfolyósított (hajón szállítható) földgázzal kapcsolatos beruházások évi 9 milliárd dollárra emelkedhetnek 2021 és 2030 között.
A kőolaj- és földgázkutakra, illetve -csővezetékekre, valamint az erőművekre már 2001-ben is mintegy 550 milliárd dollárt költöttek globálisan, közel 140 milliárddal többet, mint egy évvel korábban. Az energiaipari befektetések lassú megtérülése és a politikai kockázata mindazonáltal akadályozhatja a szükséges fejlesztések maradéktalan megvalósítását, főleg a Közel-Keleten.
