Uniós félelmek
A nyári rendkívüli kánikulában előállt áramellátási zavarok remek alkalmat teremtettek az energiapiacok megnyitását ellenőrzőknek, hogy a liberalizáció veszélyeivel riogassanak. Pedig szakértők szerint nem önmagában a piacnyitás, hanem a rossz szabályozás volt elsősorban az oka az európai villamosenergia-rendszerekben bekövetkezett zavaroknak.
Miközben Brüsszelben elkészültek az új energiapiaci irányelvek, addig számos támadás érte már magát a liberalizáció intézményét is. Egyes ágazati szakértők úgy vélik, az ellátásbiztonság leginkább az egy kézben és lehetőleg állami ellenőrzés alatt tartott rendszerekkel garantálható. Mások és egyelőre a többség véleménye azonban az, hogy nem maga a nyitás, hanem a rossz szabályozás volt alapvetően az oka az Olasz-, Svédországban, Dániában tapasztalt ellátási zavaroknak.
Akárhogyan is, annyi haszna mindenképpen volt a nyári üzemzavaroknak, hogy a végfelhasználói árakról a figyelmet az ellátásbiztonsági kérdésekre irányította. Eddig viszonylag kevesebb szó esett arról, hogy az áraknak és a rendszerhasználati tarifáknak megfelelő szintű tartalékok kiépítésére kell ösztönözni, és garantálni kell ezek finanszírozhatóságát. Az árak mellett a fogyasztók ezentúl a szabályozó hatóságoktól is nagyobb odafigyelést követelnek az ellátásbiztonsági kérdésekben.
Nem kizárt - vélekednek uniós energiaipari szakértők -, hogy azok a tagországok is átértékelik az atomenergiával kapcsolatos álláspontjukat, amelyek korábban a nukleáris erőművek leállítása mellett foglaltak állást.
Az ellátás biztosítása mellett ugyanis az uniós államok igen szigorú környezetvédelmi vállalásokat tettek Kiotóban, amelyek teljesítéséhez jelentős mértékben kell bővíteniük a megújuló energiaforrások felhasználását, ami rendszerirányítási problémákat vet fel. Mindezek együttesen azonban azt is jelentik, hogy a fogyasztóknak meg kell barátkozniuk a gondolattal: a nagyobb biztonság többe kerül. Nem kerülhetőek el a hálózati beruházások, amelyek megerősítik az európai távvezetékrendszert. Azt ugyanis eredetileg sokkal inkább a nemzetközi kisegítésre, semmint nagy volumenű nemzetközi áramkereskedelemre alakították ki, ezért helyenként komoly kapacitáshiány mutatkozik.
