Kitörési stratégia a 22-es csapdájából

z A szakmában azt beszélik, a 3-as és 35-ös út kezdődő burkolatmegerősítési munkáit önköltség alatti árral nyerte el a Viadom Rt., szlovák partnerével konzorciumban.

Én is azt mondanám a helyükben. Szeretnék azonban ezeknek az uraknak az emlékezetében visszalapozni. Öt-tíz évvel ezelőtt ők is hasonló helyzetben voltak, és hasonló stratégiát követtek. Minden cég és vállalat odáig fog eljutni, ameddig a tehetsége engedi. Mert a piac nagyon pontosan meg tudja mondani, hogy egy cég mennyit ér. Nagyon fontosnak tartom, hogy ki kell állni, meg kell méretni magunkat, és majd a piac és a cég tehetsége, szürkeállománya fogja megmutatni, hogy valóban hol van a helye.

z A versenytársak szerint alájuk ígértek, amikor a közbeszerzésben legkedvezőbbnek bizonyult, 8,5 milliárdos kivitelezési ajánlatot tették.

A 3-as a 35-ös út projektjével kapcsolatban elismerem, hogy elnyerése stratégiai feladat volt ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Sajnos az útépítőiparnak megvan a 22-es csapdája: ha nincs a cégnek referenciája, nem adhat be pályázatot, de mivel nem pályázhat, nem lesz referenciája. Ez óriási korlátot jelent, de nem csak nekünk: az országban ismerek még három-négy céget, amelyek hasonló gondokkal küzdenek. Ezért volt stratégiai lépés részünkről, hogy ilyen árral jelentünk meg.



z A versenytársak alá ajánlottak?

Bevallom, ajánlatunk jelentősen olcsóbb volt a partnerekénél. De azok a kollégáim, akik jelenleg a cégnél vannak, az elmúlt húsz évben autópályákat építettek. Az ország összes nagyberuházásán ott voltak azok, akik ma a cég vezetőségének tagjai, vezető tisztségviselői. Nagyon jól tudják, hogy meddig lehet elmenni. Kicsit másként alkottuk az árakat, sokat foglalkoztunk vele. Több mint egy éve tudjuk, hogy lesz ez a munka, a környéken is dolgoztunk. Hiszen mi abban a szerencsés és egyben szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy 1992 óta az ország összes autópálya-építésen ott tudtunk lenni, a második vonalban, alvállalkozóként. 1992-ben a Győr-Tatabánya közötti jobb pálya volt az első; dolgoztunk a Vegyépszer-Betonút duónak, jelenleg a Strabagnak, a Hídépítőnek, az Egútnak, és most is alvállalkozók vagyunk az öszszes jelenleg épülő sztrádán. Úgy gondolom, mind gazdaságilag, mind szakmailag túl vagyunk már azon, hogy egy olyan nagyságrendű munkát, mint a

3-as-35-ös projekt, gond nélkül le tudunk vezényelni és meg tudunk csinálni.



z Van fővállalkozói gyakorlatuk is?

- Az elmúlt három évben fővállalkozóként vettünk részt az autópálya-felújításokban. Ezekre az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt. írta ki a pályázatokat, de nem követeltek különleges referenciát, csak jól teljesítő, olcsó céget kerestek. Így volt módunk pályázni. Tavaly kétmilliárd forintos bevételünk volt az ÁAK felújításaiból, 2002-ben 1,3 milliárd, 2001-ben 500 millió. Ezek fővállalkozói jellegű munkák, de emellett még vannak önállóan elnyert kisebb munkáink is. Nemrég pedig a szlovén vasút építéséről írtuk alá a szerződést, a Hídépítő Rt.-vel és a Betonútépítő Rt.-vel indultunk közösen, és a konzorciumban a Viadom a vezető cég.



z Ez mekkora projekt?

Egy egymilliárdos megbízásról van szó. A szlovén vasút építésénél korábban Zalalövőtől a határig tartó szakasz építésén dolgoztunk már, most a Zalalövő és Zalaegerszeg közöttin. Ezekben - hasonlóan a mostani útprojekthez - az ISPA a társ a finanszírozásban.



z Milyen a társaság bevételében az al- és fővállalkozói munka aránya?

Az arány évről évre változik. Például a tavalyi mintegy 12 milliárdos árbevételünkben még 40 százalék körüli volt a fő-, a többi az alvállalkozás. Ennek oka, hogy az autópálya-építésekre a referenciakövetelmények miatt nem tudtunk pályázni. Ezért nagy érdeklődéssel várjuk az újabb kiírásokat, köztük az EU-csatlakozás utániakat is.



z Arra gondol, hogy nem lesz majd feltétel a referencia?

Bízom benne, hogy nem az eddigi módon kötik ki. Annak ellenére, hogy például a Strabagnál kétmilliárdot, az Egútnál egymilliárdot, a Vegyépszernél 1,3 milliárdot, a Betonút-Hídépítő konzorciumnál 1,5-2 milliárdot teljesítettünk, eddig sajnos nem volt módunk önállóan pályázni.



z Miért nem az említett cégekkel próbáltak indulni?

A szlovák céggel a Mária-Valéria híd építésénél ismerkedtünk meg. Ott a Ganz Acélszerkezet Rt.-vel konzorciumban dolgoztak a szlovák oldalon, a magyar oldalon pedig mi építettük a hídra vezető utat fővállalkozásban. Harcoltunk az IS-sel a munkaterületekért, a határidők betartásáért és egyéb kérdésekben, ám mindeközben egy nagyon korrekt partnert ismertünk meg bennük, olyat, akivel jól lehet együtt dolgozni. A magyarországi partnereinknek más irányú elképzeléseik voltak a 3-as-35-ös projektnél is. Valahol érthető, hogy úgy gondolkodtak: ez a nyomulós, feltörekvő cég, miért nem marad a helyén, mit furakszik? Ha nem is mondták, de érzékeltük a gondolatukat: nagyon jól dolgoztok, fiúk, lesz munka, gyertek csak, de ne akarjatok mást! Ennek megvan a maga logikája: ha mi nyerünk egy forintot, az a piacon hiányzik.

z Sarkosan fogalmazva, a hazai cégek tartottak az újabb konkurenciától. Ezek szerint nem akadt partnerük itthon a pályázaton való indulásoz?

Valahogy úgy alakult, hogy nem volt partnerünk itthon, és mi önállóan, pontosan a referencia hiányában, nem lettünk volna alkalmasak. Pedig ehhez mindenünk meglett volna, hiszen van aszfaltkeverőnk, bedolgozóink, szakembereink, csak az a fránya referencia hiányzott. Aztán egy aszfaltkonferencián összefutottam az IS képviselőivel, és egy jó beszélgetés végén vetődött fel, mi lenne, ha megpróbálnánk? És ez sikeredett belőle. Elnyertük a 3-as és a 35-ös számú főút burkolatmegerősítésének 8,5 milliárd forintos kivitelezési megbízását. Az EU társfinanszírozásával megvalósuló 133 kilométernyi szakasz rekonstrukciójáról tavaly novemberben írtuk alá a szerződést, a munkálatok az idén márciusban kezdődtek, és 2005 őszén fejeződnek be.



z Mikor és kik alapították

a Viadomot?

A történet a nyolcvanas évekre nyúlik vissza. Rövid kisszövetkezeti gyakorlat után kollégámmal másodmagammal alapítottuk meg a Viadom jogelődjét, a Dömper Kkt.-t. Szállítmányozó cégként az építőiparnak szállítottunk, vízlépcső-rekultivációs és -befejező munkálatokat végeztünk. A Kereskedelmi és Hitelbank 1,3 millió forint hitelével kezdtünk, ez volt az a bátor pénzintézet, amelyik - akkor még 34 százalékos kamatra - adott nekünk kölcsönt. Ez jelentette az indulásunkat. Ebből vettük az első gépeket, autókat. Aztán lépésről lépésre erősödtünk. Előbb több eszközünk, több autónk lett, aztán elkezdtünk gépekkel foglalkozni, önálló munkákat vállalni, akkor volt tőke, vásároltunk céget, amelyik az adott szegmensben tudott segíteni, és próbáltuk építeni a szervezetet is. Nagyon fontos a jól működő szervezetet kiépíteni.



z Nem érzi úgy, hogy némi szerencse is áll sikerük mögött?

Az építőipar szamárlétrájának minden lépcsőjét végigjártuk. Igaz, jó helyen, jó időben kellett lenni, de napi 14-15 órás folyamatos munkára is szükség volt. A cég lépésről lépésre fejlődött, pedig a 90-es évek elején az országos körbetartozásokat mi is végigszenvedtük. Próbáltunk specializálódni az építőipar egyes területeire, ennek eredményeként alakult ki a jelenlegi ötös cégcsoport. A gépészetet a Dömper Kft., az aszfaltozást, a pályaszerkezeti munkákat a MA-aszfalt Kft. végzi a cégcsoporton belül. A Lernics Kft. a bankháttér, az ingatlanfedezet biztosítása, az Agimpex Kft., a magasépítési részleg pedig a Viadom Rt., ami három éve a Dömper jogutódjaként alakult.



z Honnan a névválasztás?

Fontos, hogy a név utaljon arra, amit csinálunk. Óriási dilemma volt a név. Legyen út, épület. A Viadom latinból származik, az út és a ház szavak összetétele.



z Kik a tulajdonosao?

Mind az öt társaságban ugyanaz a két magánszemély. Tulajdonostársammal tizenéves korunk óta ismerjük egymást. Teljes az egyetértés, ugyanazokat az elveket valljuk. Igaz, nálam a vezérigazgatói-tulajdonosi kettős szerep sokszor tudathasadásos állapotot okoz: a menedzser szeret alkotni, a tulajdonos pénzt akar.



z Tulajdonostársa is operatívan dolgozik a Viadomnál?

Az operatív irányításban nem vesz részt, de a stratégiai kérdéseket megbeszéljük, sok szakmai vitánk is van. Úgy mondom, hogy vita, de ezek megbeszélések, azaz mindenki elmondja a véleményét. Egy dolgon nem vitatkozunk, a pénzen. Mindig végiggondoljuk az elveket, a módszereket, a lehetséges alternatívákat, a stratégiákat, és vitatkozunk. Utána eldöntjük, hogy mit csináljunk. Ez 15 éve jól működik. Tulajdonostársam a Viadom Rt. felügyelőbizottságának az elnöke. A szobámmal szemben van az irodája.



z Az igazgatóságnak ön az elnöke?

Nálunk jelenleg nincs igazgatóság, csak vezérigazgató van. Ezen az áldatlan állapoton rövidesen változtatni fogunk. A mostani szervezeti forma bizonyos árbevétel megvalósításához ideális, de most már fontos, hogy szervezetet is építsünk, ezért át fog alakulni a vezetés. Kell már az igazgatóság, hogy ne csak gazdasági és szakmai dolgokat, de a vállalat strukturálását is, a felépítési és szervezeti dolgait is profin csináljuk. Azt szokták mondani, hogy fel kell nőni a feladatokhoz.



z Hány órát szokott dolgozni?

Napi 14-15 órákat dolgoztam, de ez változó. A kötetlen munkaidőnek fantasztikus szabadsága van, állandóan lehet dolgozni. Aki így dolgozik, az nagyon jól tudja: van, hogy hajnali kettőkor még mindig lenne dolga, de előfordul az is, hogy már kora délután nincs program. Ez egy életforma, mókuskerék. Ha kiszállnék, hiányozna. Vallom, hogy félig nem lehet a dolgokat csinálni, abból sosem sül ki jó.



z Ilyen tempó mellett jut ideje másra is? Van esetleg valamilyen hobbija?

Imádok repülni. Helikopterre és repülőre is van jogosítványom. hat éve van szakszolgálati engedélyem, azóta repülök kisrepülővel, és négy éve helikopterrel.



z Saját gépe is van?

Volt is meg van is. Ez változik. Volt két év, hogy nem volt saját gépem, de most újra van.