Az Odüsszeia már Nolan előtt is aranybánya volt, de Homérosz neve nem mindig hozott kasszasikert – dollármilliós bukások és nézői tömegek fémjelzik Odüsszeusz hazatérését
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAmióta a mozgókép képes történeteket mesélni, időről időre előkerül Odüsszeusz bolyongása: készült belőle némafilm, nagyszabású olasz kalandfilm, többórás televíziós sorozat, amerikai miniszéria, modern déli zenés átirat és kisebb művészfilmes feldolgozás is. Az Odüsszeia-produkciók sikere azonban nagyon eltérő volt: akadt köztük országos tévés esemény, mozis kasszasiker, kultuszfilm és súlyos pénzügyi bukás. Christopher Nolan változatát ezért nem az teszi különlegessé, hogy ismét filmre vitte az eposzt, hanem az, hogy minden korábbinál nagyobb költségvetéssel tette ezt, és nem csak pénzügyi, hanem kimagasló kritikai sikert is magáénak tudhat.
A Universal körülbelül 250 millió dollárt, mintegy 79,7 milliárd forintot fordított az új Odüsszeia gyártására. A film népszerűsítésére további mintegy 125 millió dollárt, hozzávetőleg 39,9 milliárd forintot költhetett a stúdió, így a bemutató előtti teljes ráfordítás elérhette a 375 millió dollárt. A film már a nyitóhétvégén 264,1 millió dollárt, körülbelül 84,2 milliárd forintot hozott világszerte . Ebből 124,5 millió dollár Észak-Amerikában, 139,6 millió dollár pedig más piacokon folyt be. Ez Nolan eddigi legerősebb globális bemutatkozása lett, és meghaladta az Oppenheimer első hétvégéjének eredményét is.
A Box Office Mojo július 22-én,
szűk egy héttel a premier után már 303,98 millió dolláros, mintegy 97 milliárd forintos globális bevételnél jár az Odüsszeia.
Mivel a film gyártási és népszerűsítési költsége összesen 375 millió dollár, ezért ahhoz, hogy igazán nyereséges legyen, ezt az összeget kellene megugrania a bevételnek. A kritikusok fogadtatása ehhez erős alapot ad. A Rotten Tomatoeson a film 429 értékelés után 94 százalékos kritikai mutatón állt, a hitelesített nézői értékelések 97 százaléka pedig pozitív volt. Az amerikai közönségkutatásban A osztályzatot kapott, miközben az IMAX-vetítésekre szóló jegyek több piacon előre elfogytak a nyitóhétre.
Egyelőre nehéz megmondani, hol fog megállni a bevétel, de azért nagyjából meg lehet becsülni. A nyitás ereje, a jó kritikák, az IMAX iránti kereslet és a közönség kedvező visszajelzései alapján
850 millió és 900 millió dollár közötti végső globális bevétel tűnik reálisnak.
Nolan előző filmje, az Oppenheimer 975 millió dolláros összbevételnél állt meg, ezért egyelőre nehéz elképzelni, hogy az Odüsszeia átüsse az egymilliárd dolláros álomhatárt. A magasabb eredmény mellett szól, hogy az IMAX három hétre kiemelten Nolan filmjének adta termeit, a prémium vetítések magasabb jegyárai pedig növelik a kasszát. A filmnek a második hét végéig nincs azonos méretű közvetlen versenytársa, a következő jelentős kihívó, a Pókember: Egy vadonatúj nap július 30-án érkezik.
Az Odüsszeia viszont már Christopher Nolan előtt is képes volt tömegeket megmozgatni, vagy a képernyő elé szegezni, de azért néhány bukást is kitermelt már Homérosz klasszikusa.
Az 1954-es Ulysses a saját korában kasszasiker volt
Mario Camerini 1954-es Ulysses című filmjében Kirk Douglas alakította Odüsszeuszt, a szereplők között pedig Anthony Quinn és Silvana Mangano is feltűnt. A Dino De Laurentiis és Carlo Ponti által készített olasz–francia–amerikai koprodukció a küklopsz, Kirké, Pénelopé és az ithakai kérők történetét egy hagyományos, széles közönségnek szánt kalandfilmben kapcsolta össze.
A nyilvánosan hozzáférhető összesítések szerint a film 500 millió olasz lírából készült, és csak Olaszországban 1,8 milliárd lírát hozott.
Az euró későbbi, rögzített átváltási kulcsán és a jelenlegi forintárfolyamon ez nominálisan körülbelül 94 millió forintos költségnek és 338 millió forintos bevételnek felelne meg.
Az eredeti pénznemben vizsgálva a film az olasz piacon a gyártási költsége több mint háromszorosát szedte össze. A teljes nemzetközi bevételről nincs egységes és megbízható adat, de az olasz eredmény alapján az Ulysses a korszak sikeres látványfilmjei közé tartozott.
Nolan alkotása már a nyitóhétvégéjén több százszor akkora nominális jegybevételt termelt, de a két film közötti hetvenkét év, az infláció, a mozipiac mérete és a nemzetközi forgalmazás átalakulása miatt ebből nem is érdemes közvetlen megtérülési rangsort készíteni, de a hatás hasonló lehetett, mint most.
A L’Odissea egész Olaszországot a képernyő elé ültette
Az 1968-as L’Odissea nem mozifilmként, hanem nyolcrészes televíziós sorozatként vált közönségsikerré. A Dino De Laurentiis által szervezett nemzetközi koprodukciót Franco Rossi rendezte, egyes jeleneteken Piero Schivazappa és Mario Bava dolgozott. Odüsszeuszt Bekim Fehmiu, Pénelopét Irene Papas játszotta.
A több mint hétórás produkció epizódjait átlagosan 16,6 millió olasz néző követte, és a korabeli adatok szerint 83 százalékos tetszési mutatót ért el.
A költségvetésről és a televíziós jogokból származó bevételről nem maradt fenn kellően részletes, összehasonlítható adat, ezért az üzleti eredményét a nézettség mutatja a legjobban.
A sorozat olyan közönségarányt ért el, amelyre a mai, streamingplatformok és televíziós csatornák között széttöredezett médiapiacon aligha lenne lehetőség. Rövidített moziváltozatot is készítettek belőle, de a L’Odissea jelentősége elsősorban abból fakadt, hogy hetekre országos televíziós eseménnyé tette Homérosz történetét.
A híres 1997-es Odüsszeia-minisorozat
Andrej Koncsalovszkij 1997-es The Odyssey című minisorozata két részben, az NBC-n került képernyőre. A 40 millió dolláros, jelenlegi árfolyamon körülbelül 12,8 milliárd forintos költségvetés televíziós produkciónál kiemelkedően nagynak számított. A szereposztásban Armand Assante mellett Greta Scacchi, Isabella Rossellini, Vanessa Williams, Bernadette Peters, Christopher Lee és Irene Papas is szerepelt.
A nézettség igazolta a befektetés nagyságát.
A két részt közel 29 millió amerikai néző látta, a produkció egyik fele pedig a hét legnézettebb műsora lett.
Négy év után ez volt az első televíziós film, amely heti összesítésben az első helyig jutott. A minisorozat öt Emmy-jelölésből kettőt nyert meg: Koncsalovszkij megkapta a rendezői díjat, a produkció pedig a különleges vizuális hatások kategóriájában is győzött. A 40 millió dolláros költségvetéshez így országos nézettség, díjsiker és hosszú televíziós utóélet társult.
A 2013-as Odysseus nem vált nemzetközi tévés eseménnyé
A 2013-as francia–olasz–portugál Odysseus más pontról indította el a történetet. A tizenkét részes sorozat nem Odüsszeusz összes tengeri kalandját próbálta újra elmesélni, hanem Ithakára, Pénelopé helyzetére, Télemakhoszra és a hatalomért folyó küzdelemre helyezte a hangsúlyt. Az Arte a produkciót saját, tizenkét részes nagyszabású sorozataként mutatta be.
A sorozat költségvetéséről, teljes nézettségéről és nemzetközi értékesítéséből származó bevételéről nem található ellenőrizhető, egységes adat. Az egyetlen elkészült évad és a részletes kereskedelmi számok hiánya miatt nem sorolható a L’Odissea vagy az 1997-es miniszéria léptékű televíziós sikerei közé.
A produkció ugyanakkor megmutatta, hogy az Odüsszeia nemcsak kalandfilmként használható. A készítők politikai, családi és hatalmi drámaként nyúltak az eposzhoz, amelyben maga a hazatérés fontosabb lett a tengeri szörnyeknél.
Homérosz neve önmagában kevés
Uberto Pasolini The Return című filmje az eposz utolsó szakaszára koncentrált. Ralph Fiennes egy háborútól és bolyongástól megtört Odüsszeuszt alakított, Juliette Binoche pedig Pénelopét játszotta. A film kihagyta a történet legtöbb fantasztikus elemét, és a hazatérést háborús traumáról, erőszakról és családi elidegenedésről szóló drámaként dolgozta fel.
A közölt, mintegy 20 millió dolláros (6,4 milliárd forint) gyártási költséggel szemben a film hozzávetőleg 3,45 millió dollárt, 1,1 milliárd forintot hozott a mozikban.
A jegybevétel így a feltételezett gyártási költség kevesebb mint ötödét fedezte, még mielőtt a mozik részesedését és a reklámkiadásokat levonnák. A későbbi streaming-, televíziós és otthoni forgalmazás javíthatott az eredményen, a mozis pályafutás azonban pénzügyi bukásnak tekinthető.
A The Return és Nolan Odüsszeiája között mindössze két év telt el, mégis teljesen eltérő eredményt értek el ugyanabból az irodalmi alapanyagból. Pasolini filmje két ismert színésszel, kedvező kritikákkal és töredéknyi költségből sem talált széles közönséget, Nolan alkotása pedig néhány nap alatt majdnem százszor akkora jegybevételt termelt.
