Szezonkezdés a műkincspiacon
A Blitz és a Műgyűjtők Galériája korábbi sikertelen próbálkozásait követően most a Nagyházi döntött úgy, hogy szezonnyitó árverésén felhagy a korábbi gyakorlattal, és a kikiáltási ár helyett egy becsült értéksávot ad meg minden egyes tételre, amely megkönnyítheti a gyűjtők tájékozódását. A becsérték alkalmazása a nemzetközi aukciós gyakorlatban már régóta bevett szokás, idehaza azonban mindeddig nem tudott meghonosodni ez a gyakorlat, az említett két cég próbálkozásai az első alkalom után rendre elakadtak. A becsérték igazi jelentősége, hogy világossá teszi, vajon egy tárgy a valóságban is elkelt-e az adott árverésen. Amennyiben ugyanis egy tárgy licitje a becsérték alsó határát nem éri el, akkor ez a darab elvileg nem tekinthető eladott tételnek. Gyakran előfordul ugyan, hogy limitárat alkalmazva az alsó becsérték alatt is "elengedik" az adott tárgyat - ezt azonban jelzi az aukció vezetője.
A Nagyházi árverésén néprajzi tárgyakat és bútorokat, kisebb tételszámban keleti tárgyakat és szőnyegeket, továbbá 19. és 20. századi festményeket árverez a Nagyházi. Az első este széles műtárgykínálatának (360 tétel, az összbecsérték alsó határa 47 898 000 forint) legizgalmasabb részét a néprajzi kollekció jelenti, ezen belül is az az ötven tétel, amely a Szarvasy-gyűjteményből származik. A második nap anyagában mintegy 250 - döntően másod- és harmadvonalba tartozó - festmény kap helyet.
