A választás után először ülnek össze Varga Mihályék: de mire készülhet az MNB az iráni háború árnyékában?
Egy hónap után ismét kamatdöntő ülést tart a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa, amely márciusban nem változtatott a 6,25 százalékos alapkamaton. Pedig februárban még nagyon úgy tűnt, hogy minden adott ahhoz, hogy folytatódjanak a kamatcsökkentések. A piac is árazta a következő, márciusi és áprilisi vágásokat, ám február 28-án kitört az iráni háború. A konfliktus, különösképpen a Hormuzi-szoros lezárása rég látott energiaválsággal fenyeget, ami egyelőre kizárja a monetáris lazítást.
A választás után először ülnek össze Varga Mihályék: de mire készülhet az MNB?
„Bár a februári kamatcsökkentés pillanatában még arra lehetett számítani, hogy márciusban is lazít a jegybank, az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadása, illetve a konfliktus eszkalálódása energiaár-robbanást eredményezett, ami jelentősen megnövelte az inflációs várakozásokat, és a forintot is volatilissé tette, így a márciusi kamatvágás elmaradt” – idézte fel a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, aki szerint, ha az áprilisi kamatdöntést vizsgáljuk, akkor jó kiindulópont Varga Mihály márciusi nyilatkozata, miszerint továbbra is ülésről ülésre döntenek, és „minden lehetőség az asztalon van”, azaz ha úgy alakul, egyaránt lehet lazítás, szigorítás vagy a kamat szinten tartása.
Ez a mondat szerinte jól rávilágít a mostani helyzet ellentmondásosságára: arra, hogy vannak olyan tényezők, amelyek egyértelműen a lazítás mellett szólnak, míg más tényezők ezt egyértelműen megakadályozzák,
sőt, ha csak ezeket néznénk, még attól kellene félnünk, hogy előbb-utóbb szigorítani kell.
Ami a lazítás mellett szól, az az erős forintárfolyam és az alacsony múltbéli infláció. Márciusban az infláció ugyan 1,8 százalékra nőtt a februári 1,4 százalékról, ám ez még mindig egy rendkívül alacsony szint, kisebb az eurózóna átlagánál is, amihez az elmúlt években, évtizedekben nem voltunk hozzászokva. A márciusi növekedést elsősorban az üzemanyag drágulása okozta, ami az iráni háború következménye, és amit fékezett a védett árak rendszere.
A Tisza győzelme után nagyot erősödött a forint, de lehet, hogy már túl erős
A forint az elmúlt időszakban jelentős volatilitást mutatott: az iráni háború kitörése előtt a 375-ös szinten állt, az energiaárak növekedése nyomán 400-ig gyengült, majd a választásokat megelőzően visszakerült a 375-ös szintre. Miután a Tisza Párt nagy fölénnyel megnyerte a választásokat, a forint jókora erősödést mutatott, és a 360–365 közötti sávba került.
Regős szerint lassan elérkezünk arra a szintre, amikor a forintra már azt mondhatjuk, hogy túl erős, és ezzel gyengíti az export versenyképességét.
A forint erősödésében szerepet játszik tehát a választást követő hurráoptimizmus, ami mögött elsősorban az a várakozás állhat, hogy az új kormány haza tudja hozni a hazánknak járó uniós forrásokat, ami a folyó fizetési mérleg kedvezőbb egyenlegén keresztül tudja erősíteni a forintot. Ezen várakozás jövőbeli beteljesülése vagy részbeni meghiúsulása befolyásolni fogja az árfolyamot.
Van, ami miatt a kamatemelés sem zárható ki
Az elemző szerint a lazítás ellen két, nem elhanyagolható tényező szól: az energiapiaci válság, illetve a részben ebből fakadó inflációs várakozások. Az olaj és a gáz ára lassan két hónapja tartósan magasabb szintre került a Hormuzi-szoros lezárásának eredményeként. Ez a mostani árszint viszont várhatóan nem lesz tartós: ha a konfliktus nem oldódik meg, és továbbra sem lesz nagyjából biztonságosan hajózható a szoros, akkor további energiaár-emelkedésre van kilátás, annak minden inflációs kockázatával.
Egyelőre nem ez a szcenárió az, amit áraz a piac, de látszik, hogy a béke megteremtése a korábban vártnál hosszabb folyamat. Ha azonban sikerül megállapodni, és lejjebb kerül az olaj és a gáz ára, az már megnyitja az utat a lazításhoz. Az olaj kapcsán kiemelte a Barátság-vezetéket. Úgy tűnik, hogy újraindult a szállítás három hónap után, ez az ellátásbiztonság szempontjából jó hír, de ettől még a közel-keleti helyzet okozta árrobbanás érint minket.
Az év végére gyorsulhat az infláció
A márciusi inflációs jelentésében a jegybank az év végére 5 százalék feletti inflációt vár, ami nem éppen a lazítás mellett szól Regős szerint. Ráadásul MNB elnöke is kiemelte a legutóbbi, márciusi kamatvágás után, hogy
az iráni konfliktus elhúzódása érdemi inflációs kockázatot jelent.
Nem csak az energiaárak vetnek fel kérdést az idei infláció lefolyása kapcsán:
- az üzemanyagok védett árának, illetve
- az árrésstopoknak a sorsa, ideértve az önkéntes árkorlátozásokat is.
A védett árak kérdését a háború lezárása automatikusan megoldaná, azonban az elhúzódása vélhetően egy idő után ellehetetlenítené a fenntartásukat. Az árrésstopok kapcsán arra mutatott rá, hogy egyelőre nem látjuk az új kormány terveit, azaz hogy kivezetik-e ezeket, és ha igen, milyen ütemezéssel. Szintén kérdés a fiskális politika alakulása: mennyire lesz szigorú az új kormányzat, ténylegesen rálép-e az euróbevezetés útjára, és leszorítja-e a hiányt – egy szigorúbb fiskális politika erősebb forintot és kisebb inflációt eredményezne, míg egy magasabb hiány rontaná a kockázati megítélést és a kereslet élénkítésén keresztül is gyorsítaná az inflációt.
A közel-keleti krízis nyomán az Egyesült Államokban, illetve a régióban kiárazódtak a kamatcsökkentési várakozások, az eurózónában elkezdett kamatemelést árazni a piac, amit az EKB kommunikációja is támogatott. Ezt azonban nem látja az elemző a kamatcsökkentés érdemi gátjának, hiszen a kamatkülönbözetünk jelenleg jelentős, van miből vágni (kivételt képez ez alól a 10 százalék körüli inflációval küzdő Románia).
Egyelőre tehát arra számítok, hogy kedden nem változik a kamatszint, a jegybank kivár, ha viszont békét kötnek a Közel-Keleten, és megindul a hajózás a Hormuzi-szoroson (nem csak pár órára), akkor a jegybank elkezdi csökkenteni az irányadó rátát
– összegezte várakozását Regős Gábor. Az alapforgatókönyve szerint év végén így 5,75 százalék lehet az alapkamat, azaz további kamatcsökkentésre lehet számítani a következő hónapokban.
