Az egészség a versenyképesség záloga

Az Európai Unióban hazánk versenyképessége a humán erőforrásokba történő hatékony beruházások révén biztosítható. Fel kell értékelődnie az egészségbe, illetve az egészségügybe történő beruházásoknak, hiszen a gazdaságélénkítő programok hatékony hasznosulása nem képzelhető el a magyar népesség jelenlegi egészségi állapota mellett.

Az MSD Hungary Kft. támogatásával elemzés készült, amelynek célja, hogy új kérdéseket, ezzel együtt új megközelítéseket vessen fel az egészségügy gazdaságélénkítő szerepével kapcsolatban. Egyes közgazdasági megközelítések szerint egy ország gazdasági fejlettsége alapvetően meghatározza az egészségügyi kiadások szintjét. Ezzel szemben véleményünk szerint ez a fajta kapcsolat csak látszólagos, általa nem indokolható az a felfogás, hogy Magyarország gazdasági fejlettségéhez (teherbíró képességéhez) képest nem költ eleget egészségügyre. Ugyanakkor megfogalmazható, hogy hazánk (más, kevésbé fejlett országhoz hasonlóan) nem használta ki eddig az egészségügyben rejlő gazdaságélénkítő lehetőséget.

Az egészségügyi szektorban az erőforrások allokációjának eredménye - megállapításunk alapján - megoszlik az egészségnyereség és az egyéb nyereségek között. Az "egyéb nyereség" kategóriájába beletartozik a szektorban dolgozók foglalkoztatása; az emberek, betegek biztonságérzetének javítása; a méltányosság érvényre juttatása, a betegjogok érvényesülése. Ennek a megosztásnak azért van jelentősége, mert az egészségügy céljára felhasználható erőforrások adott szintje mellett az egészségnyereség és az egyéb nyereségek általában egymás rovására növelhetők.

Feltételezéseink szerint a gazdasági fejlettség alacsonyabb szintjén az egészségügyi kiadások nagyobb hányada szolgálja az aktív korosztály egészségnyereségének növelését, mint a gazdasági fejlettség magasabb szintjén, ahol a kiadások növekedését egyre nagyobb arányban nyeli el az inaktív lakosság egészségnyereségének, valamint az egyéb nyereségeknek a növelése.

A bővülő források felhasználásánál rövidebb távon kívánatos lehet előtérbe helyezni az aktív korosztály korai halálozását vagy munkaképesség-vesztésének csökkentését szolgáló egészségfejlesztési és terápiás programok finanszírozását, akár magánforrások bevonásával is. Az ennek következtében előidézett gazdaságbővülési hatás növeli az egészségügy későbbi közfinanszírozási forrását, ami lehetőséget ad a tehertétel-kiadások fokozatos emelésére. A kötelező társadalombiztosítási rendszerben vélhetően rejtve maradnak az egészségügyi kiadási hajlandóságok, kérdés, hogy a biztosítási kötelezettség oldása többletforrásokat eredményezhet-e az egészségügyben.

Egészségügyi rendszerek strukturális összehasonlítása alapján elmondható, hogy az EU-ban nincs egységes egészségügyi rendszer, tekintettel azokra az országonként eltérő kulturális, történelmi hátterekre, közegekre, amelyek mentén 50-100 esztendeje kialakultak az egyes országok egészségügyi szolgáltatói, finanszírozói rendszerei.

Ami az egészségügyi rendszerek esetleges konvergenciájának elméletét illeti, kétségtelen, hogy az áruk, a szolgáltatások s a személyek szabad mozgása elindított egy lassú, a választható alternatívák tekintetében egyre beszűkülő folyamatot, amelyet egyértelműen segít a tőke szabad mozgását biztosító alapelv érvényre juttatása. Az Európai Bíróság egészségüggyel kapcsolatos döntései ugyancsak felerősítik a ma még eltérő rendszerek szükségszerű közeledésének folyamatát. A közeledés mértékét, ütemét egyelőre lehetetlen megbecsülni.

Magyarország számára fontos stratégiai üzenet, hogy csak olyan módosításokat szabad végrehajtania egészségügyi szolgáltatóhálózatának működtetésében, amelyek az európai uniós alapelvektől - azaz a szolidaritástól, az univerzalitástól - való eltérést nem támogatják. Nem támogatható egy döntően magánforrásból finanszírozott ellátórendszer kiépítése.

A jellemző egészségpolitikai célok közül minden ország számára vállalható két célkitűzést emelünk ki: az "equity" (méltányosság, igazságosság) és az "efficiency" (hatékonyság) területén történő előrelépéseket. Amennyiben az equity javítása terén kíván Magyarország befektetéseket ösztönözni, azaz elsősorban a lakosság igénybevételi jogosultságát szeretné kiterjeszteni, valamint a szolgáltatásokhoz való minél nagyobb mértékű hozzáférést elősegíteni, úgy a tehertételi kiadások emelkedése várható. A hatékonyság javítását célzó intézkedések előtérbe kerülése az egészségnyereség növekedését eredményező beruházások megjelenését indokolják. Mindkét beruházásfajta kormányzati célokkal találkozik.

Az egészségügy látványos előtérbe kerülése az utóbbi években, a politikai szempontokon túl, a szektor siralmas állapotával és nem a gazdaságra gyakorolt hatás tudatos kiaknázásával függ össze. Fordulópontot a közgazdasági összefüggések megértése és azoknak egészségpolitikai beillesztése jelenthet, amelynek révén az egészségügy társadalmi megítélésének nézőpontja kiegészül a gazdaságra gyakorolt hatás számbavételével.