Német precizitás, brit nyíltság
Az unió intézményi mélyítése és a folyamatos bővítések miatt az elmúlt évtizedekben az ingatlan-nyilvántartás szerepének jelentősége rendkívüli módon felértékelődött. A föld és az ingatlan az unió nemzeti vagyonának körülbelül hatvan százalékát teszi ki, a bankok és pénzintézetek kihelyezett tőkéjének tetemes részét adják az ingatlanhitelek, az ingatlangazdálkodással kapcsolatos tevékenység a GDP harminc százalékára rúg. Ennek a hatalmas vagyonnak nyilvántartása megbízható térképi, tulajdoni és egyéb adatbázisokat igényel, intézményesített működtetése a piacgazdaság egyik alapfeltétele.
Az EU meglehetősen különböző kultúrájú és igazgatású országaiban a nyilvántartások jogi-intézményi rendszerei is jelentősen különböznek egymástól. Az unióban az ingatlan-nyilvántartás területén nem a jogharmonizáció, hanem a tulajdonjog biztonságának szavatolása, az ingatlanok adatainak valóságnak megfelelő nyilvántartása a legfőbb követelmény, kiegészítve a megfelelő és gyors kiszolgálással. A most csatlakozott országoktól nemcsak azt várják el, hogy nyilvántartásuk a tranzakciók jogszerű bejegyzésével garantálja a tulajdon biztonságát, hanem a szolgáltatások kielégítő színvonalát (gyorsaság, hatékonyság, átláthatóság) is. Ezért az elektronikus ügyintézés kiemelt szerepet kell hogy kapjon fejlesztéseik között.
A frissen csatlakozott országokhoz, de még Olaszországhoz vagy Portugáliához képest is lényegesen fejlettebb Németországban - hasonlóan a két "éltanuló" Nagy-Britanniához vagy Hollandiához - az ingatlan-nyilvántartás szervezettsége, a piac fejlettsége, az egyértelmű, kiforrott jogszabályi környezet és a komoly hatósági ellenőrzések együttes következménye, hogy nem éri meg áthágni a szabályokat. A szövetségi köztársaság minden nagyobb körzetében dolgozik egy bizottság, amely a területén megkötött adásvételi szerződésekből másolatot kap, a szervezet munkatársai pedig ezeket a szerződéseket egyenként ellenőrzik. A brit ingatlan- és földnyilvántartás évek óta az elektronikus kormányzati program része. Az öt éve tartó projekt keretében az egész ország topológiai térképét digitalizálták - mára az önkormányzatok és intézmények mellett a brit polgárok is ingyen férhetnek hozzá a nyilvántartás nagy részéhez. Az adatbázis még azt is lehetővé teszi, hogy a településfejlesztési terveket is nyomon kövessék az ott lakók.
Hazánkban más a helyzet. Ma Magyarországon nincs jól szervezett rendszer és felelősség; például szükség lenne utcákra lebontott értéktérképekre. A Magyar Jogászegylet úgy látja, a jelenlegi ingatlan-nyilvántartási rendszer átláthatatlan; ez az állapot megszűnne, ha - az unió országaihoz hasonlóan - a bíróságok vennék át a feladatokat. Ehhez azonban csak a földhivatalok átvilágítása után lenne lehetőség, mert a helyzet jelenleg áttekinthetetlen, a hivataloknak több száz ezer ügyhátraléka van.
Az ingatlan-nyilvántartás még a Fővárosi Földhivatal helyettes vezetője, Osskó András egy korábbi nyilatkozata alapján sem felel meg az európai uniós elvárásoknak, de még a magyar felhasználók igényeinek sem. Ez egyaránt vonatkozik a hivatali munka hatékonyságára és az adat- és egyéb szolgáltatások minőségére, színvonalára. A hatalmas ügyelmaradás ellenére a hazai ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapok teljes egészében elérhetők már digitális formában, ez azonban nem mondható el a nyilvántartási térképekről, és egyelőre nem megoldott az adatokhoz való elektronikus hozzáférés sem.
Változásokra azért akad példa. Az uniós, német, svájci és magyar költségvetési támogatásból megvalósult országos földhivatali hálózat (Takarnet) 2003 áprilisában indult el. A rendszerben minden tulajdoni lap másolata lekérhető: jelenleg ezer külső felhasználó kapcsolódik rendszeresen a hálózathoz.
