Új arcok, régi mesterek, egyedi borok

Tokaj-Hegyalja szépen jön felfelé, még akkor is, ha az idén bemutatott 2000-es évjárat - korábbi írásunkban kifejtettük - nem vetekedhet az 1999-essel. Igaz, bár a nagy esztendő premierje tavaly volt, a legszebb produkciókkal büszkélkedhető pincészetek akkori aszúi a jogszabályokból is következő módon inkább 2004-ben kerültek a piacra. Vagyis ebben a fesztiváltól fesztiválig - tehát szeptembertől szeptemberig - terjedő időszakot összegző cikkben is célszerű rögzíteni már tavaly "megvillantott" benyomásunkat: a legszebb produkciók mostanság a Tokaj-Oremus, a Disznókő, a Pajzos-Megyer, továbbá Szepsy István, a Füleky Kúria és a Chateau Dereszla nevéhez fűződnek, de nem kell "szégyenkeznie" a Hétszőlőnek sem.

A Bacsó András vezette Oremus 1999-es 6 puttonyos birtokválogatása volt számunkra a legkedvesebb aszú ebben az esztendőben. A spanyol Vega Siciliához köthető pincészet - az anyacég vörösborai a Bortársaság jóvoltából elérhetőek - 1999-ben talált rá végképp saját "hangjára". Ha néhány évvel visszapörgetjük az időt, eszünkbe juthat: a '99-es Mandolás furmint revelatívnak bizonyult száraz fehérben. Most már vitathatatlan, hogy a tartalmas és gyümölcsös, gerinces és férfias, egyáltalán nem édességükkel hódító aszúik a legeslegjobbak közé emelték az Oremust a borvidéken. Hasonló jókat mondhatunk a Disznókőről is, amely a Kapi-dűlő 6 puttonyosát márciusban vitte piacra és értékesítette pillanatok alatt. Zsurki Sándor főborász keze alól ugyancsak zseniális puttonyosok kerülnek ki az utóbbi időben a Pajzos-Megyernél. Meggyőződésünk, hogy a "dupla cég" ismertsége és népszerűsége nemsokára megközelíti egyelőre jobban "futó" riválisaiét. A Hétszőlő is tartja magát a sűrű mezőnyben. Érdekes, hogy ezúttal egy száraz fehérjük, a 2002-es furmint okozta a legkellemesebb meglepetést. Két viszonylag új névről kell értekeznünk még: a Füleky Kúria a fiatal és tehetséges Bott Judit irányításával söpri be sorra az elismeréseket - legutóbb 2001-es késői szüretelésű, illetve 2003-as száraz furmintjuk tetszett -, s egyre jobb a Chateau Dereszla is, amelynek 2000-es aszúi puttonyszámtól függetlenül lenyűgöztek bennünket.

Ha már a száraz fehérek előkeveredtek: még nem készült túl sok nagy bor ebben a műfajban, de azért bőven látunk biztató jeleket. Többször leírtuk: az első dobás Szepsy István nevéhez fűződik, aki a Királyudvar 2000-es Úrágya furmintjával mutatta meg, mire képes a termőhely, a fajta és az ember. A 2002-es Úrágya is kitűnő bor, de nem emelkedhetett elődje mellé, hiányzott belőle a frissesség, a férfiasság és az édesség legendásan lehengerlő egyensúlya. Mindazonáltal várjuk a folytatást: a 2003-asok - helyszíni tapasztalatainkra hivatkozva mondjuk - újabb minőségi ugrást hozhatnak.

Fantasztikus "száraz"-élményekben így is volt részünk az elmúlt esztendőben, főként Bussay László jóvoltából. A csörnyeföldi mester - civilben háziorvos - alig néhány hektáros birtoka jellegében és minőségében is felzárkózott a somlói Györgykovács Imre mellé. Bussay 2002-es traminije, szürkebarátja és Esküvéje minden elismerést megérdemel. Tartalmas, izmos, komoly és végtelenül tiszta borok ezek, és mint egy-két jócskán régebbi évjáratú palackot felbontva megállapíthattuk: az idő múlása sem zavarja meg őket, sőt. Rajta kívül a Somlóban látunk lehetőséget a további "szárnyalásra": Györgykovács Imre a 2002-esekkel is hozta, amit tud - furmintja egészen nagyszerű volt -, és Fekete Béla sem marad le hárslevelűivel. Nemsokára a Kreinbacher Birtok is bemutatkozik. Előzetes kóstolásaink alapján jelentős reményeket fűzünk a Szepsy István szaktanácsadása mellett működő pince premierjéhez.

Aligha véletlen, hogy az előbbiekben jobbára hazai fajták borai körül forogtak gondolataink. Egyre határozottabb meggyőződésünk, hogy a karakteres és jó esetben nemzetközi szinten is piacképes magyar fehéret nem elsősorban világfajtából lehetséges és szükséges elkészíteni. Ezzel együtt természetesen az idén is találkoztunk finom chardonnaykkal és sauvignon blanc-okkal, mondjuk Gál Tibor és Lőrincz György, vagy a Hilltop Neszmély és a Nyakas Pince jóvoltából.

A végére a vörösök maradtak, szándékosan. Nyilvánvaló, hogy az adottságait tekintve hendikepes 2001-es évjárat - amelynek borai az elmúlt esztendőben voltak a piacon - nem kedvezett a vörös presztízsborászatok előretörésének és a feltörekvők megkapaszkodásának. Ezért is szembesülhetünk azzal a körülménnyel, hogy egyre nagyobb számban kerülnek a polcokra a legjobb 2002-esek, talán túlontúl korán.

Mégis indokolt 2001-ről is írni néhány mondatot. Annál inkább, hogy ebből a lesajnált esztendőből származik egyik abszolút kedvenc vörösborunk. Franz Reinhard Weningernek olyan merlot-t sikerült összehoznia a Spern Steiner-dűlőből, amely minden összehasonlítást elbír, és nemhogy izmos kihívója a legnagyobb magyaroknak, hanem általában hajszállal fölibük is kerekedik. A Weningerek soproni munkásságáról kifejthetjük: miközben tehetségesen prezentálják a terroir sajátosságait - nemcsak a merlot-k, de a kékfrankosok, syrah-k és immár pinot noirok esetében -, minden boruk rendelkezik a csak a pincére jellemző karakterrel. A pincészetet mindezek okán 2004-ben Magyarország első két vörösborászata közé soroljuk.

A top 2 másik tagja meglátásunk szerint nem más, mint Gere Attila. Az a Gere Attila, aki 1997-2000 közötti boraival kultikus figurává avanzsált, és elismertségén a legalábbis szerény minőségűnek nevezhető 2001-es cabernet sauvignonjával sem tudott csorbítani. Úgy sejtjük, a Kopár vagy a cabernet franc selection - ez "hivatalosan" Weninger-Gere-bor - erényeit nem szükséges részletesen ecsetelgetni. Sokak véleményével egyezően a mi favoritunk is a Solus elnevezésű csúcsmerlot, amelynek 2000-es változatáról egy nemzetközi teszt alkalmával ilyesmit volt szerencsénk írni: ennél jobbat már nem tudunk elképzelni sem. A 2002-esért nemrég rajongtunk e hasábokon, s bizonyára a 2003-asért is fogunk még. Tavaszi pincelátogatásunkkor legalábbis azt állapítottuk meg: ez ideig elképzelhetetlenül koncentrált és komplex borok érlelődnek Gere Attila hordóiban.

Három vörösborászról kell említést tennünk még. Közülük kettő egri: Lőrincz György és Gál Tibor. A St. Andrea Pincészet tulajdonosa egyre szebb és jobb borokkal kápráztatja el gyarapodó számú híveit. Cabernet franc-ja, pinot noirja, merlot-ja, bikavérje okán éppúgy a borvidék felemelésére hivatottak közé soroljuk őt, mint biztató "fehér"-próbálkozásai - chardonnay, szürkebarát - apropóján. Gál Tiborról el kell mondanunk: évtizednyi, igen finom borokat termő is útkeresés után megállapodott. 2001-es pinot noirja az évjárat legjobbja volt Magyarországon, előremutatóak a fajta 2002-es szelekciói, lesz valami a syrah-ból és a merlot-ból, változatlanul magasra értékelendőek chardonnay-i, és komolyat alkotott a viognier első évjáratával. Tegyük hozzá: hazai viszonylatban nagypincészet Gálé, évi több százezer palackos forgalommal.

A harmadik kiemelendő "vörös"-pince Konyári Jánosé és Dánielé. Apa és fia a 2000-es évjárattal robbantott Lellén. A Sigillum Loliensének azóta megvan kissé szerényebb 2002-es utóda, s fehér párja is lett 2003-ból. Közben felépült az új pincészet, nagyborok is érlelődnek a fahordókban, szóval minden adott a további magaslatok meghódításához.