Szabályozók fékezik a cégeket

A hazai vállalatok versenyképességét nem a globális trendek vagy a multinacionális cégek rontják a leginkább, hanem a honi szabályozási környezet. A cégek vezetői szerint különösen a magas infláció, a kamatszint és az áfaszabályozás okoz sok gondot - derült ki a budapesti Corvinus Egyetem (volt Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem) vállalat-gazdaságtan tanszékéhez kapcsolódó Versenyképesség Kutató Központ friss jelentéséből. A tegnapi bemutatón Czakó Erzsébet tanszékvezető kiemelte: a számok azt mutatják, hogy folyamatosan javul a magyar cégek versenyképessége, ám a fejlődés üteme látványosan lelassult, és így már a kívánatos mértéket sem éri el.

Chikán Attila, a központ vezetője aláhúzta: a megkérdezett 1204 vállalatvezető szerint az 1996-os és az 1999-es felmérések óta jóval bizonytalanabb lett a gazdasági környezet. Ennek egyik oka szerintük az uniós csatlakozás, ami igencsak elgondolkodtató. A 301 vállalat részvételével végzett adatfelvétel ugyanis közvetlenül a csatlakozáskor történt, így addigra elvileg már fel kellett volna készülni a változásokra. Ezzel szemben a cégeknek mindössze kétharmada foglalkozott tudatosan a problémával, és alig 8,5 százalékuk érezte úgy, hogy stratégiáját is át kell szabnia. Sokan a gondok okaként az információhiányt jelölték meg, így a kutatók szerint a cégek felkészültsége alighanem komoly kívánnivalót hagy maga után.

A társaságok az uniótól erősebb versenyt, magasabb minőségi követelményeket, költségcsökkentési kényszert és a vevőkiszolgálás javításának kényszerét várják. Úgy számolnak, hogy könnyebben tudnak majd belépni új piacokra és egyszerűbben jutnak devizahitelekhez is.

Zoltanyné Paprika Zita, a kutatás egyik vezetője aláhúzta: a minta nem a teljes magyar vállalati szféra képét mutatja, mivel csak 50 főnél nagyobb cégeket kérdeztek, illetve a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok felülreprezentáltak. Így a számok főként a hazai foglalkoztatás oroszlánrészét adó kkv-k felső vezetőinek véleményét tükrözi.

A cégvezetők szerint a stabil monetáris politika és az alacsony társasági adó segíti leginkább versenyhelyzetük javítását. Az utóbbi években könnyebbé vált a hitelhez jutás és javult a beszállítók teljesítménye is. Ugyanakkor partnereikkel szemben kritikusabbak lettek, gyakrabban élnek különféle szankciókkal. Ezzel párhuzamosan felértékelődött az emberi erőforrás üzleti sikerességben játszott szerepe is.

A kilencvenes években felbomlott kapcsolati hálók is kezdenek újból összeállni: a cégek közel egyötöde vesz részt valamilyen stratégia szövetségben, 61 százalékuk egyszerre többen is. A 1996 óta a leginkább a beszerzési szövetségek száma nőtt, míg a leggyakoribb marketing-összefogások száma stagnált, a termeléshez kötődőké pedig csökkent.

A menedzserek közel 70 százaléka cége költséghatékonyságán javítana, míg a második és harmadik helyen 34-35 százalékkal a versenyképes árazás és a piaci részesedés növelése állt. Mindez azért is elgondolkodtató, mert a kutatás-fejlesztés igencsak hátul kullog, miközben a vezetők elismerik: ezen a téren különösen nagy a lemaradásuk. Ugyanakkor egységesen úgy látják: nincs elegendő forrásuk a fejlesztéshez és a jogszabályok sem segítik azt. Ezért a tanulmány készítői szerint az államnak is változtatnia kellene hozzáállásán.