Növekvő piaci verseny új szegmensekkel

Az európai uniós csatlakozás előtt tartott a nyugat-európai cégek konkurenciájának erősödésétől a környezetvédelmi iparban. Beigazolódott az aggodalma?

Egyértelműen erősödött a verseny az elmúlt háromnegyed évben, az európai uniós vállalatok ugyanis tovább fokozták aktivitásukat Magyarországon. Ezzel szemben egyelőre nem érzékelem, hogy a magyar cégekben is meglenne ugyanez az aktivitás az ő irányukba. Változatlan az aggályom amiatt is, hogy a hazai környezetvédelmi vállalkozások többsége olyan kis- és középvállalkozás, amelyeknek nincs is meg a kellő tőkeereje ahhoz, hogy piacot szerezzen Nyugat-Európában.

Magyarország európai integrációja együt járt-e újabb "hulladékos multik" megjelenésével?

A Nyugat-Európában ismert nagy cégek többsége már a korábbi években megvetette a lábát Magyarországon, így ezen a téren nincs jelentősebb változás. Vannak ugyan mozgások, így az RWE kivonulása, vagy az Energie AG megjelenése, ám ezek inkább azt mutatják, hogy az európai környezetvédelmi iparban is egyre erősebb tőkekoncentráció zajlik.

Segítheti-e a hazai hasznosítási ipar hiányosságainak megszüntetését a közös piac?

Az EU-tagság egyszerre segítheti és gátolhatja a hiányzó hulladékhasznosítási kapacitások megteremtését, de a hatások lassabban jelentkeznek, mint korábban gondoltuk. Egy biztos: ma már ebben az iparágban is európai léptékben kell gondolkodni az új beruházásoknál, nem elég csak a hazai viszonyok elemzése a stratégiai döntések meghozatala előtt. A hulladékhasznosítás területén Európán belül tulajdonképpen csak a szállítás magas fajlagos költsége jelent korlátot, az ezáltal kijelölt térség határain belül minden piaci versenytársat folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

Van-e esély arra, hogy a hazai cégek Kelet- vagy Délkelet-Európában terjeszkedjenek?

A kívánatosabbnál kisebb számban, de határozott törekvések vannak erre, elég csak Romániára vagy Szlovákiára gondolni. Romániában több hazai hulladékos magyar cég is megjelent akár kereskedelmi partnerként, akár saját vállalkozás alapításával. Szlovákia esetén megvalósult projektről még nem hallottam, de konkrét tervek vannak arra vonatkozólag, hogy magyar cégek is beszálljanak a roncsautók feldolgozásába.

Hogyan befolyásolja a hazai hulladékhasznosítást a termékdíjas rendszer átalakítása?

A termékdíj kiterjesztése az elektronikai és elektromos eszközökre helyes döntés volt, s a díjak mértékére vonatkozó számítások is korrektek. A termékdíj alóli mentesség és a hasznosítási kötelezettségek teljesítésének összekötése lendületet adhat az e-hulladékok feldolgozásának. Igaz, ennek hatása csak több éves távlatban jelentkezhet, mivel jelentős hasznosítói kapacitásokat kell kiépíteni. Az e-hulladékok hasznosításának megszervezésével a háztartási hulladék elszennyezése is megelőzhető lesz, tehát a járulékos haszon is óriási lehet. Más a helyzet az italcsomagolások után kivetett darab alapú termékdíj esetén, amely az újratölthető palackok használatát ösztönözné. Abban egyetértés van, hogy a hulladékképződés megakadályozásának prioritást kell adni, más kérdés, hogy erre megfelelő módszer-e a darabdíj bevezetése. A fogyasztási tendenciák ezzel ellentétes irányba hatnak, s kérdéses, hogy elszakadhatunk-e ezen a téren a térség többi országától. Amenynyiben ugyanis a szomszédos országokban lazábbak maradnak a megkötések, az alól a hazai piac sem vonhatja ki magát.

Mi várható a roncsautók feldolgozása területén?

Most, hogy az első szerződéseken túl vagyunk, a következő hónapokban várhatóan valamennyi gépjárműgyártó és -importőr cég megállapodást köt valamelyik hulladékfeldolgozó céggel, vagy koordináló szervezettel hasznosítási kötelezettsége átadása érdekében. Ugyanakkor a jogszabályi környezeten még van mit javítani. Például az okmányirodáknak minden esetben meg kellene követelni a bontási-átvételi igazolások bemutatását a tulajdonosoktól ahhoz, hogy gépjárműveiket kivonhassák a forgalomból. Ellenkező esetben sokan ezután sem bontókban fogják leadni leselejtezett autóikat.

Sikerült-e enyhíteni a fejlesztésekhez szükséges tőke hiányán?

A roncsautók feldolgozásával foglalkozó cégek változatlanul komoly tőkehiánnyal szembesülnek, s továbbra sincs olyan pályázat, ahonnan fejlesztési forrásokat remélhetnek. A gvop-pályázatoknál elvárt megtérülési mutatók a hulladékhasznosítás területén elérhetetlenek, a kiop esetében pedig teljesen hiányoznak a megfelelő témakörök. A fejlesztésekre nagy szükség lenne, ugyanis a jogszabályok 2006-ra 85, 2012-re pedig 95 százalékos hasznosítás elérését írják elő, ráadásul Magyarországon egyelőre a termikus hasznosításra vonatkozó kvóta sem használható ki. A követelmények teljesítéséhez gyakorlatilag valamenynyi frakció újrafeldolgozását meg kellene oldani, ám az ehhez szükséges pénz hiányzik, ráadásul nagyon rövid időn belül hasonló problémák jelentkeznek majd az e-hulladékok hasznosítása kapcsán is. Be kellene látni, hogy a környezetvédelmi követelmények, valamint a nyugat-európai cégek konkurenciája egyaránt a legkorszerűbb technológiák alkalmazását követeli meg, ám megfelelő pályázati források biztosítása nélkül a hazai környezetvédelmi ipar egyedül nem lesz képes ennek feltételeit megteremteni.