REACH-lázban az EU vegyipara
A REACH egy 1981-ben létrehozott rendszer reformja, amelynek lényege, hogy a gyártásra kerülő vegyi anyagok egészségre és a környezetre gyakorolt hatását nem a hatóságoknak, hanem a gyártóknak kellene vizsgálniuk. Ez jócskán felgyorsítaná a mostani lassú rendszert, s remények szerint serkentené az európai vegyipari vállalatok innovációs kedvét is. Míg az unió a versenyképességgel érvel, a javaslat bírálói úgy vélik, a bizonyítás komoly anyagi terhet jelent a gyártókra, elsősorban a kis- és középvállalkozásokra. A zöldek ráadásul sokkal szigorúbb előírásokért kardoskodnak, míg az európai nagyipart képviselő UNICE szerint egy kockázat alapú elemzés is elég lenne - vagyis a gyártó dönthetné el, melyik anyagot minősíti veszélyesnek.
A több hónapja folyó vitának óriási lökést adott egy brit-magyar javaslat. Az "egy anyag, egy regisztráció" angol rövidítése után OSOR-ként emlegetett módosítás lényege az, hogy a bizottság első indítványával ellentétben egyfajta anyagot nem kellene minden egyes gyártójának ellenőriztetni. Elegendő lenne az, hogy egy gyártó a teljes dokumentációval együtt benyújtaná az unió vegyi anyagokkal foglalkozó hivatalának, így azt már nem kell további gyártóknak ellenőriztetni. Az állatkísérletek esetében már most is így történik az ellenőrzés, a magyar javaslat szerint valamennyi vizsgálati eredményt be kellene tenni a közös adatbázisba - mondta Körtvélyessy Gyula, aki hangsúlyozta, ha átlagosan anyagonként három-négy gyártóval számolunk, ez uniós szinten 70-600 millió eurós megtakarítást jelenthet a becsült 1,6-2 milliárdos összköltségből. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy vannak anyagok, amelyekkel jóval több - a benzol esetében például 60-70 - gyártó foglalkozik, a hatás nemcsak a megtakarításban, de az ügynökségre váró feladatok egyszerűsödésében is megmutatkozik. Az OSOR az aggodalmakkal szemben nem jelenti azt, hogy az érintett cégeknek érzékeny üzleti információit is közölni kell, vagyis az ügynökség nem törődik azzal, ki mire használja a vizsgált anyagot.
A REACH eredeti tervei szerint a jövőben csak akkor kell az ellenőrzést elvégezni, ha az adott anyagból - tíz kiló helyett - egy tonnánál többet kíván forgalomba hozni a gyártó. Ez azért fontos, mivel főleg a gyógyszeriparban gyakori, hogy egy kifejlesztett anyagot végül nem használnak. A tervek szerint csoportosítanák a vizsgálandó anyagokat is, ami meghatározná a vizsgálatok fontossági sorrendjét. Kis mennyiség esetén tizenegy év után, ezer tonna felett, illetve a rákkeltőknél az elfogadás utáni három évig kell eljuttatni az adatokat az ügynökségnek.
