Továbbra is fontos a szén

Az elmúlt két évben az energetikai szén globális termelése nem tudott lépést tartani a felfutó erőművi kereslettel, aminek nyomán a napi és szerződéses árak érezhetően megemelkedtek a fő felvevőpiacokon. A drágulást elősegítette, hogy az ezredfordulót követően az exportőri rangsor második helyére nyomult Kína tavaly 13 millió tonnával csökkentette a kivitelét.

Az európai erőművek szénellátásában fontos szerepet játszó dél-afrikai Richard Bay kikötőjében ugyan január közepén kilenchavi mélypontra, tonnánként 45 dollár közelébe süllyedt - a három hónapon belüli szállításra vonatkozó kötések, illetve ajánlatok alapján számolt - RB-index, ám ezt csak az átlagosnál enyhébb időjárással magyarázták az elemzők. Az egész idei évet tekintve várhatóan marad a feszített kereslet-kínálati helyzet, és folytatódhat az emelkedő ártrend.

A szén még mindig jóval olcsóbb a szénhidrogéneknél. Az USA-ban például január elején egy megawatt villamos áram szénerőműben mintegy 23 dollárt, földgázüzeműben pedig 43 dollárt tett ki. Az ártényező mellett az is a szénerőművek mellett szól, hogy a mintegy 70 országban rejlő feltárható készletek 190 évig is kitarthatnak a jelenlegi kitermelési ütem mellett, míg a szénhidrogén-tartalékok élettartamát egyelőre csak 40-70 évre becsülik. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a World Coal Institute adatai szerint az elmúlt években újra nőtt a szén súlya a világ áramtermelésében.

Az ANZ ausztrál-új-zélandi bankcsoport elemzője ezért továbbra is rekordmagas exportárakkal számol. A világpiacon meghatározó ausztráliai energetikai szén szerződéses ára az április elsején kezdődő új kereskedelmi évben elérheti a tonnánkénti 57,20 dollárt, ami újabb 27 százalékos drágulás lenne a múlt évi 41 százalék után. (A Bloomberg által megkérdezett szakértők decemberben még csak 52 dollárt jósoltak átlagosan.) Az előrejelzés gazdasági jelentőségét aláhúzza, hogy egy szénerőmű működési költségében már most is mintegy 70 százalékos súllyal szerepel a "fekete gyémánt".

Az árak csak 2006-ban mérséklődhetnek érdemben az ausztrál és indonéz kivitel várható erősödése nyomán. Ausztrália, egyben a világ legnagyobb szénexportkikötője például arra számít, hogy a 2004. évi 78,1 millió tonnáról 102 millióra nő 2008-ig a behajózott mennyiség az infrastruktúra fejlesztése eredményeként. Ám egyelőre a kikötői kapacitások szűk keresztmetszete mellett a bérelhető hajók hiánya is nehezíti a szénexport nagyobb arányú növelését.