Vita a munka helyéről

A munkavállaló rendkívüli felmondását megalapozhatja, ha munkáltató nem a törvénynek megfelelően jelöli ki a munkavégzés helyét - szögezte le a következő jogvitában a Legfelsőbb Bíróság.

Az ügy felperese portás volt munkáltatója jogelődjénél. A "gazdacsere" megtörténtekor úgy tájékoztatták, hogy nem változik sem a munkavégzési helye, sem alapbére. Utóbb írásbeli munkaszerződést is kötöttek, amely a dolgozót vagyonőrként portaszolgálati munkára kötelezte a részvénytársaság portáján. Három év múltán a cég arról értesítette, hogy ezentúl egy másik településen működő üzemben foglalkoztatják. Ezt nem tudta vállalni a napi közlekedés, kiskorú gyermeke és idős, gondozásra szoruló rokona miatt. Kérte az intézkedés visszavonását. A munkáltató azonban elutasította a kérést. A dolgozó ismét, ám hiábavalóan tiltakozott. Több hónapig tartott köztük a hercehurca. Végül, törvényellenes munkáltatói magatartásra hivatkozva, a dolgozó rendkívüli felmondással élt. A cég válaszul szintén rendkívüli felmondást közölt vele.

A dolgozó hiába érvelt a munkaügyi bíróságon azzal, hogy a kijelölt munkavégzési hely számára aránytalanul sérelmes, és ezért a cég utasítása jogellenes. A bíróság eljárási okból, miszerint a munkavállaló a rendkívüli felmondási jog gyakorlására nyitva álló határidőt túllépte, elutasította keresetét. A másodfokú igazságszolgáltató fórum helyben hagyta a döntést.

A dolgozó az LB-től kért felülvizsgálatot. A törvény szerint a rendkívüli felmondás joga az ennek alapjául szolgáló ok tudomásszerzésétől számított 15 napon belül gyakorolható. Az LB azonban - az irányadó bírósági gyakorlatra figyelemmel - arra az álláspontra jutott: ha a fél a rendkívüli felmondás indokaként folyamatos kötelezettségszegésre hivatkozik, e magatartás megszűntétől kell vizsgálni a törvényi határidő betartását. Így kell tenni az adott ügyben is, tisztázva a tényállást, azt, hogy megalapozott volt-e a rendkívüli felmondás. A felperes ugyanis a cégnek azt a magatartását minősítette folyamatos kötelezettségszegésnek, hogy többszöri kérelmei, indokai ellenére - figyelmen kívül hagyva a jogelőd és a jogutód munkáltatók egykori közös tájékoztatását a munkavégzés helyének változatlanságáról - jogellenesen utasították másik munkahelyen történő munkára. Ezért az LB új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította a munkaügyi bíróságot. (VG)