Zsákbamacska nélkül
Szerte a világon megnövekedett az MBA-programok száma. A képzők és a vállalatok is úgy vélik, hogy túl sok oktatási intézmény kínálja a csúcsdiplomát. Ha mindenkinek MBA-je lesz, akkor a menedzsereknek kínált MBA-"gyorsító sáv" egyszerű főútvonallá válik, amelyen éppen dugó van - fogalmazott nemrég egy értekezésében Andrew McDonald, az APESMA Management Education, Ausztrália legnagyobb MBA-programjának vezetője. A szakember állami beavatkozást, és egyfajta minőségbiztosítást sürget ahhoz, hogy ne csorbuljon az MBA hírneve. Andrew McDonald szerint az MBA-k zsákbamacskák is lehetnek, ha egy leendő hallgató nem figyel oda a képzés kiválasztására. Ha ugyanis valaki élete és pénze egy részét a csúcsdiplomára áldozza, akkor csakis a megfelelő képzésre érdemes energiát szánni, amitől jobb szakember lesz. A vezetői karrier tekintetében a szakmai tapasztalat és teljesítmény a lényegi összetevő, a képzettség csak hab a tortán. Az igaz, hogy a torta tejszínhabbal finomabb, de a tejszínhabnak önmagában nincs túl nagy értéke - érvel a szakember.
Hasonló a helyzet Magyarországon is; az ország méretéhez, lakosainak számához viszonyítva, az MBA-képzést indító intézmények száma vetekszik az ausztrál egy lakosra jutó fajlagos értékkel - mondta lapunknak Ormos Mihály, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem MBA-képzésének oktatója. Az a potenciális MBA-hallgató, aki még csak kacérkodik a csúcsdiploma gondolatával, egészen körültekintően kell hogy eljárjon választása során. A hazai intézmények által kínált programok - a központi szabályozásnak megfelelően - az alaptárgyak tekintetében egységesnek mondhatók, és harmonizálnak a világ bármely pontján indított képzéssel. A strukturális különbség leginkább a szakirányok, valamint a hallgatóbarát kiszolgálás tekintetében érhető tetten - fogalmaz Ormos Mihály. Mindkét kérdés kardinális, az első, jövőbeli ismerethalmazunkat határozza meg, míg a második nem ritkán azt, hogy a képesek leszünk-e egyáltalán elvégezni a kurzust. Első olvasásra talán túlzónak tűnik az állítás, azonban ha visszaemlékszünk alapképzésünk adminisztrációs terheire - index-aláíratás, hétköznapi órák, vizsgaidőszak, beiratkozás - akkor elgondolkodtató, hogy erre hogyan lesz időnk munka mellett - érvel a szakember. Talán a legfontosabb azonban az oktatás minősége, ami nem könnyű téma. Már csak azért sem, mert meglehetősen nehezen mérhető, és hazánkban az ilyen jellegű "rankingek" még nem elterjedtek, a legmegbízhatóbb forrás egy végzett vagy épp az intézménybe járó hallgató vagy hallgatók. (VG)
